Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
II. Rész. Találmányok
Üjítás átvétele esetén az eredeti szerző részére tapasztalatcsere díj jár. Találmánynál ez a szabály nem érvényesül. Ugyanis, ha a találmányt több üzem, illetőleg vállalat veszi gyakorlatba, a díj összegét egységesen, az ország egész területén elért népgazdasági eredmény alapján kell kiszámítani, még pedig, amint már fentebb említettük, évenként külön-külön. Tehát mindegyik vállalat kiszámítja a nála jelentkező népgazdasági eredményt, azt jelenti közös felettes szervének, amely azután az összes vállalatainál jelentkező gazdasági eredmény egybevetése után megállapítja a feltalálói díjat és arányos részének kifizetésére az egyes vállalatokat utasítja. Nézzünk egy példát: A üzemben a találmányt üzemszerűen gyakorlatba veszik január 1. napján, B üzemben április 1. napján, C üzemben pedig augusztus 1. napján. A vállalat kiszámítja a nála jelentkező népgazdasági eredményt a január 1-től december 31-ig terjedő időre, B vállalat az április 1-től ugyancsak december 31-ig terjedő időre, C vállalat pedig az augusztus 1-től december 31-ig terjedő időre. E három népgazdasági eredmény összesítése alapján kapja a feltaláló díját. Ha a díj a népgazdasági eredmény alapján nem állapítható meg, annak összegét valamennyi körülmény figyelembevételével a találmány tárgya szerint illetékes miniszter állapítja meg. Ebből következik tehát, hogy találmány után eszmei díjat a gyakorlatba vevő vállalat nem állapíthat meg, ez a miniszter jogkörébe tartozik. Természetesen a miniszter felé szóló előterjesztésben az összegszerűség tekintetében is indokolt véleményt kell nyilvánítani a vállalatnak. Ha egy gyártmánnyal kapcsolatban több újítást, illetőleg találmányt egyszerre vezetnek be, úgyhogy a javaslatok népgazdasági eredménye együttesen jelentkezik és pontosan nem mutatható ki, hogy melyik javaslatnak mekkora a népgazdasági eredménye, műszaki becslés alapján kell megállapítani az egyes javaslatokra eső népgazdasági eredményt. Miután a második és következő években már csak a találmány részesül díjazásban, ezekben az években a javaslatok megvalósítása által együttesen elért népgazdasági eredménynek olyan százalékát kell a díjazás alapjául venni, mint amekkora népgazdasági eredményt a műszaki becslés szerint a találmány használata eredményez. A feltalálói díj felső határa 200 000 forint. Ez a felső határ egyetlen egy eset kivételével semmiféle címen nem léphető túl. Az egyetlen eset az, amikor a Minisztertanács elnöke az Országos Találmányi Hivatal elnökének és az illetékes miniszternek együttesen előterjesztett javaslata alapján engedélyezi a felső értékhatárt meghaladó összegű díjazás folyósítását. A találmány üzemszerű megvalósításának első 150
