Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
II. Rész. Találmányok
II. RÉSZ TALÁLMÁNYOK Ä V. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 33. §. A találmány fogalma , Találmány a jelen rendelet alkalmazása szempontjából minden eredeti és népgazdasági szempontból értékes műszaki ésszerűsítés, amely a technika ismert állásához viszonyítva színvonalemelkedést jelent. A találmányi jelleg elismerésének nem előfeltétele, hogy a műszaki ésszerűsítés szabadalmi oltalomban részesíthető-e. * A feltalálói jog története bizonyítja, hogy a találmányok először az ipar területén jelentkeztek. A későbbi fejlődés folyományaként, egyre szélesedett az a terület, amelyre a feltalálók tevékenysége kiterjedt, a találmány már jelentkezik a mezőgazdaság területén, az orvosi és állatorvosi tudomány területén is. Találmánynak csak műszaki ésszerűsítést lehet minősíteni. Termelési ésszerűsítés, bármily jelentős hasznot is hoz a népgazdaság számára, találmányként el nem ismerhető. Mi a találmány? Minden eredeti és népgazdasági szempontból értékes műszaki ésszerűsítés, amely a technika ismert állásához viszonyítva színvonalemelkedést jelent. A találmány fogalmának meghatározásából következik, hogy a találmányi jelleg csak az alábbi feltételek együttes fennforgása esetén ismerhető el : 1. eredetiség, 2. értékesség, 3. technikai színvonalemelkedés. Foglalkozzunk ezekkel a feltételekkel külön-külön. A találmány eredetisége alatt annak újdonságát kell érteni. Üj a találmány akkor, ha a javaslat tárgyát a bejelentés időpontjában nyilvánosan még nem ismertették, sem nyilvánosan gyakorlatba nem vették. Az újdonság megállapítása az újdonságvizsgálat során főleg a bejelentés napját megelőzően kiadott bel- és külföldi szerzői tanúsítványok és szabadalmi
