Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
I. Rész. Újítások
ez az újítómozgalomnak, ennek megfelelően foglalkozzanak vele az újítási előadók. Foglalkoznunk kell röviden a nemzetközi tapasztalatcsere kérdéseivel is. Ismeretes, hogy a népi demokratikus országok hatalmas fejlődése elsősorban a Szovjetunió önzetlen támogatásának köszönhető. De nagymértékben hozzájárult ehhez az a baráti viszony is, amely a népi demokratikus országok között kialakult. Ennek egyik megnyilvánulása az újítások nemzetközi tapasztalatcseréje. A nemzetközi tapasztalatcserének leggyakoribb formája az, amikor az egyes országokban bevált nagy jelentőségű újításokat, kölcsönös egyezmény alapján, átadják a többi baráti országnak. Ezért kell a minisztériumok újítási osztályainak gondoskodniok arról, hogy a nagy jelentőségű javaslatok a nemzetközi tapasztalatcserét lebonyolító központi szervhez kerüljenek, hogy azokat a többi baráti országnak át lehessen adni. De ugyancsak gondoskodniok kell arról is, hogy a baráti országokból érkező tapasztalatcsere-anyag eljusson az üzemeinkhez, amelyek már eddig is sok ilyen javaslatot vettek gyakorlatba, sikeresen alkalmazták azokat, és az eredmények azt mutatják, hogy a nemzetközi tapasztalatcserének ez a formája nagymértékben vitte előre műszaki fejlődésünket, erősítette népgazdaságunkat. A nemzetközi tapasztalatcsere fontos közvetítői a baráti országok újítómozgalmi lapjai, amelyek, úgy mint nálunk az Újítók Lapja, rendszeresen közük a jelentős újításokat, s felkérésre részletes műszaki dokumentációt is küldenek az érdeklődő külföldi üzemek részére. Mindezekből látható, hogy a tapasztalatcserének a minisztériumok útján történő lebonyolítása nagy feladatokat ró a minisztériumok (igazgatóságok) újítási szerveire, ezért szükséges, hogy ezt a munkát alaposan megszervezzék. 18«
