Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
I. Rész. Újítások
ipasztalatcsere (1) A vezető minden olyan gyakorlatban bevált újítást, amely máshol is megvalósítható, köteles az illetékes minisztériumnak megküldeni. (2) A népgazdasági szempontból különösen fontos újításokat és találmányokat, továbbá az olyan javaslatokat, amelyek a megvalósító vállalat termékeinek minőségét emelik és ennek folytán a továbbíeldolyozó vállalatoknál kapacitásnövekedést, illetőleg Gnkölíségcsökkenésl eredményeznek, a minisztériumnak abban az esetben is meg kell küldeni, ha azok a vezető megítélése szerint máshol nem is volnának hasznosíthatók. (3) A tapasztalati anyagot az újítási naplóba be kell vezetni és annak felhasználása érdekében a jelen rendelet 23. és következő §-ainak rendelkezései szerint kell eljárni. (4) A minisztérium köteles a tapasztalatcserére neki megküldött anyagot felülbírálni és a tárca területén belüli tapasztalatcseréről gondoskodni. A más minisztériumok területén is felhasználható anyag műszaki leírását, ábráit és az egyéb szükséges adatokat a beérkezést követő 30 napon belül az érdekelt minisztériumnak köteles megküldeni. A nemzetközi tapasztalatcserére alkalmas anyagot a minisztérium a nemzetközi tapasztalatcserét lebonyolító központi szervnek küldi meg. * Szocialista vagy szocializmust építő gazdasági rendszerben a találmány, újítás, új munkamódszer nem maradhat egyes személyek vagy üzemek kizárólagos tulajdona. Közkinccsé kell tenni minden új technikai eredményt, elterjeszteni a legszélesebb körben, mindenütt, ahol a népgazdaság hasznát látja. A tervteljesítés egyik legjelentősebb támasza az a sok értékes tapasztalat, újítás, amelyeket a dolgozók munkájuk során alkalmaznak. Ha ezeket valamennyi számbajöhető helyen felhasználják, úgy sokszorosára lehet növelni az újítómozgalom eredményeit és ezen keresztül jelentős mértékben előbbrevinni a technika fejlesztését. Ebben áll a tapasztalatcsere jelentősége. Bár újítómozgalmunk az utóbbi években nagy fejlődésen ment keresztül, a tapasztalatcsere területén azonban erős lemaradás mutatkozott. Ennek oka : a kérdés fontosságának fel nem ismerése, a szűklátókörűscg, az üzemi sovinizmus, a nemtörődömség, a bürokrácia. Az újításokkal foglalkozó szervek egyik fő feladata tehát a bürokráciamentes, aktív tapasztalatcsere megszervezése és lebonyolítása. Az újítási tapasztalatcsere irányítását és lebonyolítását eddig 32. §. 135
