Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)

Előszó

2. Sok bizonytalanságot jelentett eddig a munkaköri kötelezettség fogalmának nem eléggé világos meghatározása. Ez természetesen lazaságokra, sőt visszaélésekre vezetett. Az új rendelet világosan kimondja, hogy a vezetőnek, főmérnöknek, főkönyvelőnek, továbbá az irányító szervek szakelőadójának és a nála magasabb beosztásban dolgozóknak hivatalból kötelessége a munkaterületükkel összefüggő olyan megoldások javasolása, amelyek iparági viszonylatban már alkalmazva vannak.

Ugyancsak teljes mértékben munkaköri kötelessége az alkalmazó szerv munkaprogramjában szereplő feladatokkal összefüggő javaslatok megtétele a kutatóknak, vezetőknek, szerkesztőknek, technológusoknak, mindazoknak tehát, akik kifejezetten új eljárások, tervek, konstrukciók kidolgozására, ellenőrzésére, módosítására vagy javítására vannak alkalmazva. Ezeknek teljes mértékben munkaköri kötelezettségük a rájuk bízott feladatokkal összefüggő javaslatok megtétele, kivéve a találmányként elismert javaslatokat. Az új rendelkezés az erkölcsi tisztaságot ezen a területen is hathatósan meg fogja óvni.

3. Az új rendeletnek az az intézkedése, hogy a jövőben a javaslatokat csak a ténylegesen elért eredmények alapján lehet díjazni, szintén nagy segítséget nyújt a lazaságok kiküszöbölésében. A mozgalom erkölcsi tisztasága ugyanis nemcsak akkor van veszélyeztetve, amikor az újító a megérdemeltnél nagyobb díjat vesz fel, hanem akkor is, ha megtévesztő és helytelen kalkuláció alapján elütik őt a jogos díjigényétől. Az új rendelet az eredmény megbízható megállapítási módszerét megadja, meghatározza a díjazás bázisát, mértékét, rendezi a kifizetések idejét, ezzel a mozgalom erkölcsi tisztaságát fokozottabban biztosítja mind a népgazdaság, mind az újító érdekében.

4. Sok lazaság és visszaélés mutatkozott az ügyviteli ésszerűsítésekkel kapcsolatban is. Az új rendelet ezt a kategóriát megszünteti és kimondja, hogy a jövőben ilyen jellegű újítások után újítási díjat csak abban az esetben lehet kifizetni, ha ténylegesen kimutatható anyag- vagy bérmegtakarítás mutatkozik a javaslat megvalósítása folytán.

5. A korábbi rendeletek a viszonylagos újdonság fogalmát nem rendezték elég pontosan. Ezért ezt a fogalmat sok vállalatnál helytelenül úgy értelmezték, hogy ha egy vállalatnál vagy üzemben, amely több önelszámoló egységre van bontva, beadnak egy újítási javaslatot, akkor ezt a javaslatot minden egyes önelszámoló egységnél különkülön újításként lehet kezelni és díjazni. Ez az értelmezés módot adott arra, hogy az eredeti újítót elüsse a jogosan megérdemelt újítási díjtól, és e lehetőséget egyes dolgozók a maguk hasznára gyümölcsöztessék. Az új rendelet a viszonylagos újdonság kérdését tisztázza, amikor kimondja, hogy a javasolt elgondolást csak akkor lehet viszonylagosan

9