Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)
VI. Nemzetközi szerződések
VI. NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEK 1. Párizsi uniós egyezmény A szabadalomra vonatkozó jog territoriális hatályú (országhatárhoz kötött), ennek következtében az OTH által megadott szabadalom hatálya csak a Magyar Népköztársaság területére terjed ki. Ugyanez a helyzet más országokban is. Ez más szóval annyit jelent, hogy ahány országban a vállalat, szövetkezet a szabadalom számára oltalmat kiván szerezni, annyi országban kell szabadalmát bejelentenie. A technikának és a nemzetközi kereskedelemnek nagyarányú fejlődése szükségessé tette az iparjogvédelem bizonyos kérdéseinek nemzetközi szintű szabályozását. Ezért a múlt század végén több ország nemzetközi egyezményt kötött, amelyhez azóta számos ország csatlakozott. E nemzetközi egyezmények hivatalos neve "az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény" (a továbbiakban: Uniós Egyezmény), ahhoz hazánk 1909. januári, hatállyal csatlakozott: annak Magyarország által legutóbb ratifikált szövegét az 1970. évi 18. tvr. (VII. 28. ) hirdette ki. Az Uniós Egyezmény hivatalos elnevezésében az "ipari tulajdon" kifejezés szerepel, amely a továbbiakban az egyezmény szövegében is gyakran viszszatér. E kifejezés az Uniós Egyezmény létrejöttének idejéből (1883) származik, amikor még a szellemi alkotások jogi védelmét a jogelmélet azzal indokolta, hogy az embernek a szellemi alkotásokon ugyanúgy tulajdonjoga van, mint a testi dolgokon. Bár ez a felfogás a szocialista jogtudomány megállapítása szerint azóta már meghaladottá vált, (sőt, már az Uniós Egyezmény hatálya eredetileg is kiterjedt a különböző kereskedelmi érdekek védelmére is) ez a kifejezés olyannyira meggyökeresedett a nemzetközi jogi nyelvezetben, hogy azóta is használatos. Az Uniós Egyezmény az ipari tulajdon fogalmát gyűjtő fogalomként fogja fel. Az Uniós Egyezmény szövege szerint "az ipari tulajdon oltalmának tárgya a szabadalom, a használati minta, az ipari minta, a gyári vagy kereskedelmi védjegy, a szolgáltatási védjegy, a kereskedelmi név, a származási jelzés vagy eredetmegjelölés, valamint a védekezés a tisztességtelen verseny ellen. Az ipari tulajdont a legtágabban kell érteni, és ez nem csupán a szorosan vett iparra és kereskedelemre vonatkozik, hanem egyaránt kiterjed a mezőgazdaságra és a nyersanyagtermelésre és minden előállított vagy természetes termékre, például borokra, magvakra, dohánylevelekre, gyümölcsökre, háziállatokra, ásványokra, ásványvizekre, sörökre, virágokra, lisztfajtákra is" (1. cikk). “ 68 -
