Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

IV. Szabadalmazható és a szabadalmazás köréből kizárt találmányok

Egyes országok gyakorlata a mozaikszerti összerakás szempontjából igyekszik lehetőleg következetes kötöttségekhez igazodni. így pl. az Amerikai Egyesült Államok gyakorlata szerint a következő négy alapvető megkötöttséget szokták figyelembe venni:

a) az "összerakás"-ban szereplő nyomtatványok (pl. szabadalmi leírások) csak azonos vagy rokon szabadalmi osztályba tartozhatnak;

b) az egyes nyomtatványok összerakása révén létrehozott (gondolati) műszaki megoldásnak megvalósíthat ónak kell lennie;

c) az összerakás szerinti (gondolati) műszaki megoldásnak azonos eredményre kell vezetnie, mint a szabadalmi bejelentés szerinti megoldásnak;

d) az összerakás révén létrehozott kombinációnak ismertnek kell lennie, vagyis a vizsgált szabadalmi bejelentés ismerete nem szolgáltathat ötletet a kombinációhoz.

A fentiek közül különösen az a) pontban foglalt kötöttség az utóbbi időben különösen azért vált pongyolává, mert a technika fejlődése igen sok területet összekapcsolt egymással, különösen a számítógépek használata következtében, és olyan határterületek alakultak ki, amelyek a komplex alkalmazás következtében mindinkább rok ont erű leteknek tekinthetők. Ennek az a következménye a fenti joggyakorlatban, hogy nem lehet biztonsággal megítélni, hogy az engedélyezési eljárásban a különböző szakterületekről felhozott anyagokat a vizsgáló hivatal ebből a szempontból hogyan Ítéli meg.

A szabadalmazhatóság szempontjából egyébként nemcsak a mástól származó, hanem a saját nyomtatvány is ujdonságrontő lehet. Ha valaki találmányát már a szabadalmi bejelentést, illetve az első bejelentést megelőzően valamilyen formában, például folyóiratcikk formájában közzéteszi, akkor ez ujdonságrontó a későbbi saját szabadalmi bejelentésére nézve is. Előfordult, hogy a feltaláló nyilvános előadás on ismertette találmánya lényeges anyagát és az előadásról kivonatos, de a lényeget tartalmazó ismertető cikk jelent meg, amit a későbbiekben a szabadalmi bejelentéssel szemben ujdonságrontó anyagként érvényesített az eljáró hivatal. E szabály alól csak néhány iparilag fejlett ország törvénye tesz kivételt. így rendelkeznek a Szovjetunió, a Német Szövetségi Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok törvényei. Ezekben az országokban a saját korábbi publikáció nem ujdonságrontó, feltéve, hogy a közlést követően a Szovjetunióban 4 hónap, a Német Szövetségi Köztársaságban 6 hónap, az Amerikai Egyesült Államokban 1 év alatt sor kerül az első bejelentésre.

E korábbi publikáció nemcsak folyóiratcikk, vagy könyv lehet, hanem korábbi szabadalom, vagy szabadalmi bejelentés is. Ilyen ujdonságrontás főként akkor fordulhat elő, ha a találmányt külföldön elsőbbség nélkül (az elsőbbségi idő lejárta után) vagy pedig az uniós elsőbbséget el nem ismerő (a Nemzetközi Iparjogvédelmi Unióhoz nem tartozó) országban kívánnak bejelenteni. Ilyen esetekben a bejelentést megelőző hazai ország szabadalmi hatósága által eszközölt hazai közzététel is ujdonságrontó lehet. Ha tehát fennforog olyan szaba- 49 -