Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

III. Újdonság, újdonságvizsgálat, szabadalomkutatás

minthogy azon csak az e célra összehívott bizottság van jelen, akiket még szolgálati titoktartás is kötelez. Hasonlóképpen a nyilvános ujitókiállitáson történt bemutatás kimeríti a nyilvánosságra hozatal fogalmát, de a csak üzemi dolgozók számára szolgáló hasonló zártkörű bemutató már aligha.

Fenti szempontok szolgálnak a megítélés alapjául akkor is, ha nem a kérdéses tárgy került kiállításra, hanem csak annak ismertetése történik, pl. filmvetítéssel. Ily módon még eljárások is bemutathatők.

A nyilvános gyakorlatba vétel tényét egyébként az egyes szabadalmi hivatalok aligha tudják hivatalból vizsgálni, igy arra általában a felszólalási eljárás során a felszólalók szoktak hivatkozni. Utóbbiak ilyenkor vagy azt hozzák fel, hogy a kérdéses szabadalmaztatni kívánt tárgy már korábban forgalomba került, vagy kiállításon szerepelt (amit viszonylag könnyebb bizonyítani), vagy hogy a szabadalmaztatni kívánt eljárást már régebben nyilvánosan alkalmazzák. Ez utóbbi esetben az eljárás nyilvánosan alkalmazott voltát tanukkal igyekeznek bizonyítani.

Ezzel kapcsolatban az a kérdés merül fel, hogy nyilvános-e az az eljárás, amelyet kizárólag csak valamelyik gyárban alkalmaznak, hiszen a gyár kapuján általában idegenek nem léphetnek be. A felszólalók azzal igyekeznek az eljárás nyilvános voltát alátámasztani, hogy időnként mégis vannak látogatók, tehát az eljárás ennek révén "nyilvánossá" válik. A bejelentők ellenérve az szokott lenni, hogy a gyár vezetőségétől függ, kit engednek be, tehát az eljárás alkalmazása nem nyilvános. Az egyes külföldi hivatalok pedig - ha csak lehet - az állásfoglalás elől kitérnek és egyéb jogalapok alapján igyekeznek az ügyben döntést hozni. Minthogy eszerint az ilyen jellegű gyakorlatbavételek "határesetet" képeznek, a felszólalók annak bizonytalan voltára való tekintettel csak járulékos érvként hivatkoznak az ilyen jellegű nyilvános gyakorlatbavételre. Ezenfelül megjegyzendő, hogy több, egyébként abszolút újdonságot megkövetelő ország (pl. Ausztria) a nyilvános gyakorlatbavételnél csak a hazai gyakorlatba^ételt ismeri el, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

Meg kell még emlékeznünk arról is, hogy nem elegendő a nyilvánosságra hozatal körülményeit vizsgálni, hanem azt is, hogy a nyilvánosságra hozott adatok alapján valóban megismerhetővé vált-e az adott műszaki megoldás és milyen mértékben, vagyis vizsgálni kell a nyilvánosságra hozatal tartalmát.

A törvény részletes indoklása világosan kifejti, hogy mi értendő ez alatt; "A nyilvánosságra jutáshoz azonban csak akkor fűződik ujdonságrontő hatás, ha az ismertetés tartalmilag legalább olyan mértékű volt, hogy annak alapján szakember a megoldást megvalósíthatta. Ezért nemcsak a szó szerint egyező ismertetés nyilvánosságra jutása rontja le a találmány újdonságát, hanem az olyan mértékű nyilvánosságra jutás is, amely szakember számára elegendő útmutatást adott a megoldás megvalósításához, amelytől már feltalálói tevékenység nélkül is el lehetett jutni a bejelentett megoldáshoz".

Ha például egy kiállításon elektromos műszert állítanak ki, és abban az újszerű megoldást az annak csupán belsejében elhelyezett és nem látható kapcsolási elrendezés képezi, úgy pusztán a kiállítás tényéből a műszaki megoldás lényegét aligha ismerheti bárki meg. Viszont egy rövid folyóirathir arról, hogy kidolgozták a Q-frekvenciás titrimétert, elegendő ahhoz, hogy abból is- 37 -