Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe

nopolhelyzetét igyekezzék a lehető leggyorsabban kihasználni, a találmány használatától eltiltott, vagy legalább is a használatért ellenérték fizetésére kötelezett versenytársakat pedig uj és jobb eljárások kidolgozására ösztönzi.

b) A szabadalmazott találmány nem önkényesen, hanem a gazdasági fejlődés objektiv törvényei szerint és az egyes kollektívák munkája alapján alakul ki, tehát elvileg bármely gazdasági egység által elérhető, ha célszerűen használja ki e gazdasági egység kollektivája által képviselt szellemi kapacitást.

Ezért a szabadalmi jog hozzájárul olyan helyzet megteremtéséhez, amelyben a gazdálkodás minden mozzanatát áthatja a műszaki fejlesztés.

c) A feltalálótól jogot szerző vállalatnak is csak annyival erősebb a monopolhelyzete, amennyivel gazdaságilag erősebb a feltalálónál: a találmányon szerzett kizárólagos jog nem akadálya annak, hogy más ugyanazt a szükségletet más módon ne elégitse ki. Emlékeztetünk az importtermékek segitségével támasztott versenyre, amely a gazdaságilag legszilárdabbnak látszó belföldi monopolhelyzetet is képes megingatni, mert adott esetben fejlettebb, jobb árut kinál, néha még alacsonyabb áron is.

Figyelembe véve mindezeket a megfontolásokat, megállapítható, hogy a szabadalmi jog által biztosított kizárólagossági jog - rugalmas árrendszer mellett - gazdaságirányításunk jelenlegi rendszerében lehetőséget biztosit arra, hogy az állami vállalatok és szövetkezetek közvetlenebbül és nagyobb mértékben élvezzék a jő gazdálkodás és műszaki fejlesztés előnyeit. Lényegesen kedvezőbb feltételek között képes ugyanis termelni és értékesíteni az az állami vállalat vagy szövetkezet, amely adott termék vagy berendezés előállítására, a szabadalom által biztosított kizárólagos joggal rendelkezik. Ez a körülmény pedig számos esetben olyan vezetői döntést eredményezhet, hogy a vállalat a találmány létrehozásával, megvalósításával járó munkát és kockázatot vállalja, holott az különösen nagyobb szellemi és anyagi ráfordítást igénylő találmányok esetén igen jelentős lehet.

Az eddigiekben a szabadalmi jog közvetlen versenyfunkcióiről és annak kapcsán a műszaki fejlesztésre gyakorolt elsődleges hatásairól emlékeztünk meg. E közvetlen versenyfunkción túlmenően azonban a szabadalmi jog igen fontos másodlagos, közvetett hatást is gyakorol a műszaki fejlesztésre. E közvetett hatás az egyének, a feltalálók ösztönzése, alkotó tevékenységre való serkentése formájában jelentkezik.

ASzt. 9. § (4) bek. ugyanis konstrukciós összefüggést hozott létre a feltaláló díjazása és a találmány szabadalmaztatása között, amikor elvi éllel kimondja, hogy "a szolgálati találmány feltalálóját díjazás illeti meg. " A dolog természetéből folyik, hogy az olyan feltalálóra vonatkozólag, aki találmányát nem munkaviszony keretében hozta létre, szükségtelen volt ezt az elvet kimondani, hiszen ez utóbbi feltaláló a találmányára adott szabadalom, ill. az abban rejlő gazdasági előny hasznosítása esetén úgyis megkapja alkotó tevékenységének ellenértékét.

E rendelkezés végrehajtása tárgyában kiadott, a szolgálati találmányok díjazásáról szóló 45/1969 (XII. 29.) Korm. sz. rendelet azonban a feltaláló- 24 -