Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe

Ha a szabadalom jogosultja rendelkezik a találmány megvalósításához szükséges anyagi-technikai és jogi feltételekkel (állami vállalat, szövetkezet, kisiparos stb.) a találmányt saját maga megvalósíthatja és a szabadalomból folyó előnyöket a piacon realizálhatja.

Azok a szabadalmi jogosultak (külföldi cégek, belföldi kutatóintézetek, magánfeltalálók stb.), akik nem rendelkeznek az említett feltételekkel, a szabadalomból folyó előnyökhöz úgy juthatnak, ha szerződést kötnek állami vállalattal, szövetkezettel stb. a találmány megvalósítására, illetve ha átruházzák szabadalmukat.

A technika rohamos fejlődése azt követeli meg a szabadalom jogosultjától, hogy időlegesen fennálló előnyös helyzetét igyekezzen a lehető leggyorsabban kihasználni, a versenytársakat pedig uj és jobb eljárások kidolgozására ösztönözni.

Minthogy a szabadalmi kizárólagos jog megadásával egyidejűleg az állam a találmányt nyilvánosságra hozza, ezzel meggátolja a társadalmi erőforrások pazarlásával járó párhuzamos kutatásokat. A nyilvánosságra hozott találmány az oltalmi idő letelte után közkinccsé válik, vagyis bárki hasznosíthatja azt a jogszerű gazdasági tevékenység keretében. "

A magunk részéről a törvény indokolásából vett ehhez az idézethez azt fűzhetjük még hozzá, hogy a törvény által biztosított kizárólagossági jog - amely az áru viszonyokat és az árutermelők versenyét elsődlegesen szem előtt tartó jogi konstrukció - a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében különösen alkalmasnak látszik arra, hogy- a feltalálókat találmányok létrehozására ösztönözze,- a kutató és termelő kollektívákat (vállalatok, intézetek) találmányok megvalósítására késztesse,- a gazdasági egységek között a verseny kibontakozását elősegítse.

A találmányi gondolat olyan különleges áru, amelynek értékét csak a találmány tárgyának értékén keresztül lehet meghatározni. Találmányi gondolatok létrehozására az állam azzal ösztönzi az egyént és a kollektívát (vállalat, intézet), hogy meghatározott időre (5-20 év) abszolút (kizárólagos) árutermelői, illetve áruforgalmi jogot adományoz számára a szabadalmazott találmány tárgyára (ha nevezett az iparűzés jogával és anyagi-technikai feltételeivel rendelkezik), illetve biztosítja, hogy a szabadalmazott találmányt ellenszolgáltatás nélkül senki se hasznosíthassa (ha az említett feltételekkel nem rendelkezik).

A szabadalomtulajdonos "jutalma", anyagi elismerése ilyen körülmények között tehát végső soron a szabadalmazott találmány tárgyának, a találmányi gondolat anyagi hordozójának piaci árában jut kifejezésre, mértékét a piac értékítélete határozza meg.

Szükséges azonban annak elvi és konkrét biztosítása, hogy a szabadalom tulajdonosa számára biztosított kizárólagossági jog ne eredményezhessen társadalmi hátrányokat.- 22 -