Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe

ma magvát az képezte, hogy az OTH mint elsőfokon eljáró államigazgatási szerv határozatát mily módon legcélszerűbb birői utón felülvizsgálni. E prob­lémát végül is a szabadalmaztatható találmányokról szóló 1969. évi II. tv. rendezte. A felszabadulást követő időszakban anyagi jogi téren is komoly változás történt, igy az 1949. évi 8. tvr. kimondta, hogy a találmány haladást jelentő volta a szabadalmaztathatőság feltétele. Ugyancsak e jogszabály tette lehető­vé a hivatalból végzett ujdonságvizsgálalot is. E jogszabály rendelkezései alap­ján - jő néhány év múltán - amint annak tárgyi és személyi feltételei megte­remtődtek, tért rá az OTH almaiból végzett ujdonságvizsgálatra, miáltal szabadalomengedélyezési rendszerünk alapvetően eltávolodott az un. felszó­lalási rendszertől és a német tipusu un. vegyes engedélyezési'eljáráshoz vált hasonlóvá. Mindezek az intézkedések azonban, bár a maguk idején komoly változá­sokat eredményeztek, történeti távlatból visszapillantva nem tűnnek mélyre­hatónak. Radikális, alapvető változást csak a több évig tartó kodiflkáciős mun­ka eredményeképpen megalkotott, a szabadalmaztatható találmányokról szóló 1969. évi II. tv. hozott. A felszabadulást követő időszakban a szabadalmi jogot közvetve érintő döntő változást képező jogfejlődés tulajdonképpen a szabadalmi jogon kivül eső területen következett be, a szocialista feltalálói jog létrehozásával. A szocialista feltalálói jog több mint húsz éven keresztül a szabadalmi joggal párhuzamosan alkalmazott olyan jogi eszköznek bizonyult a jogszabály­­alkotó és a jogalkalmazó kezében, amely - az anyagi ösztönzés segítségével - jelentős mértékben elősegítette a feltalálói mozgalom kibontakozását és köz­vetve számos olyan értékes találmány létrehozására ösztönözte a feltalálókat, amelyek a magyar népgazdaság nemzetközi presztízsét is jelentős mértékben növelték és emellett figyelemreméltó devizabevételt is eredményeztek. Az államnak felajánlott találmányok szerzői jogvédelméről és díjazásá­ról szóló 11.950/1948 (XI. 30. ) Korm. sz. rendelet volt az első olyan jogsza­bály, amely intézményesen biztosította a feltalálók számára alkotó teljesítmé­nyük anyagi elismerését jelentő díjazást. Ettől az első jogszabálytól napjaink­ig nagy utat tett meg a feltalálói jog: már az újításokról és találmányokról szóló 38/1957 (VI. 23.) Korm. sz. rendelet is birői jogorvoslat lehetőségét biztosította a feltaláló számára arra az esetre, ha a munkáltatóval a feltalálói dij összegében megállapodni nem tudna, amely esetben a feltalálói dijra vo­natkozó alanyi jogát bírói utón érvényesítheti. A találmányokkal kapcsolatos egyes átmeneti rendelkezésekről szóló 58/1967 (XII. 19.) Korm. sz. rendelet pedig a legteljesebb szerződési szabadságot vezette be, feloldotta mindazt a korábbi kötöttséget, amely a vállalatokat és a bíróságokat a feltalálói dij meg­állapítása tekintetében kötelezte. A feltalálói jognak a szabadalmi jogtól elkülönített fejlődését a szabadal­maztatható találmányokról szőlő 1969. évi II. tv-el bekövetkezett kodifikáció szüntette meg, amikor az addig különálló kétfajta jogi norma egységes jogsza­bályban nyert rendezést. Az a körülmény, hogy a törvény végrehajtása tár­gyában kiadott különböző szintű jogszabályok (kormányrendelet, miniszteri- 18 -

Next

/
Thumbnails
Contents