Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

XI. A know how

és gépgyártó vállalatok is részesek, az utóbbiak pl. a mindig uj kivánalmaknak megfelelő uj berendezések tervezésével.

Egy másik tipikus komplex know-how példaként megemlíthetjük a B. F. Goodrich c/a Wohlgemuth hires peresetet: a B. F. Goodrich cégnek ürruhák gyártásával kapcsolatos know-how-jának védelme érdekében peres utón akarta megakadályozni az ürruhagyártási részlege műszaki vezetőjének egy versenytárs vállalat hasonló részlegében való elhelyezkedését. A per során kitűnt, hogy a szőbanforgő know-how nem a teljes gyártási folyamatra magára vonatkozik, hanem egy sor olyan részletmegoldásra (pl. az ürsisak kemény héjának készitésére, látőrés beerősitésére, a sisaknak a testhez való erősítésére, a kesztyű belső részének készitésére, bizonyos anyagok alkalmazására stb.), amelyek együttesen, azok komplexitásában gyakorlatilag az ürruhák egyfajta készítésének teljes ismeretét képezik. Önmagában abból a tényből, hogy perre került sor, arra kell egyébként következtetnünk, hogy e részletmegoldások nem, vagy alig voltak szabadalmaztatva, de együttes ismeretük oly komplex knowhow-t alkotott, amelyet a Goodrich cég még perrel is szükségesnek tartott védelmezni. (Lásd: Brooks: Annuals of bus iness-one free bite. - New Yorker Magazine, 1964. jan. 11. p. 37-64.)

Nyilvánvaló, hogy ehhez hasonló példák az ipar számos területéről vehetők, de a bemutatottak is bizonyitják, hogy a komplex know-how fogalma a valóságos viszonyokat tükrözi.

c) A komplex know-früw kapcsolódása jogokhoz, árukhoz, szolgáltatásokhoz

A komplex know-how vizsgálatánál nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az gyakran nem önmagában jelenik meg, hanem többnyire árukhoz, szolgáltatásokhoz, ill. jogokhoz van kapcsolva. Ritka eset, ha a szabadalomhoz, abban ie nem irt részletként járul komplex know-how, viszont gyakoribb, hogy a komplex know-how egyik-másik részlete van szabadalmaztatva. Ilyenkor tehát nem a szabadalom az elsődleges, hanem maga a komplex know-how, amelynek részlete, vagy részletei egyben szabadalmat is képeznek.

Ha a komplex know-how forgalomba kerül, úgy általában nem önmagában, csupán szellemi alkotásként kerül forgalomba, hanem rendszerint áruhoz, éspedig beruházási javakhoz (géphez, berendezéshez) kapcsolva, sőt többnyire bizonyos szolgáltatásokkal is egybekötve. Ilyen szolgáltatások elsősorban a tervezői munka, az engineering. Nagyon valószinü, hogy éppen a komplex know-how nem ültethető át mások által könnyen gyakorlatba, ha azok legalább a tervezői munka szolgáltatást nem veszik egyidejűleg meg. Gyakoriak azonban az olyan esetek, amikor a komplex know-how eladója a know-how-val együtt teljes gyárberendezést is szállít. Vitatható ilyen esetekben, hogy agyárberendezés-e az elsődleges és ahhoz járulékosan tartozik a know-how, vagy éppen fordítva. Tény azonban, hogy teljes üzemek vásárlása esetén az eladó a szállított berendezések mellett tudása, tapasztalatai egy részét is eladja, ami azután a vételárban is kifejezésre jut. Az eladó ugyanis ilyenkor megtervezi az- 187 -