Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

XI. A know how

adott műszaki folyamathoz egyen- vagy ellenáramú mozgást tervezzünk, vagy hogy adott berendezést közvetlen vagy közvetett fűtésre alakítsunk ki stb. A műszaki élet számos területén jelentkezik tehát a tervezői know-how.

Hangsúlyoznunk kell végül, hogy a tervezői know-how nem válik mindig élesen el a konstrukciós know-how-tői, sőt azzal gyakran teljesen össze is olvad. Ugyancsak nehezen választható gyakran el a tervezői know-how az engineeringtől.

c) Eljárási know-how

Az eljárási, vagy másképpen technológiai know-how az, ami a köztudatban know-how-ként él. Valóban ez a know-how legismertebb területe, ide sorolható a know-how-k jelentős része. Az egyes eljárási fogások, vagy ezek sorozata, sőt néha a teljes eljárás ugyanis tipikusan olyan, hogy nagy részüket nem érdemes szabadalmaztatni, mert azok alkalmazása a végtermékről amugysem állapítható meg és igy az sem, hogy más az esetleges szabadalom szerinti eljárást alkalmazza-e jogtalanul, vagy sem, bitorolja-e a szabadalmat. Ha tehát ilyen eljárásokat szabadalmaztatnak, úgy a szabadalmas annak teszi ki magát, hogy kioktatja a versenytársakat (hiszen a szabadalom révén a műszaki megoldás lényege nyilvánosságra kerül) anélkül azonban, hogy a szabadalom adta kizárólagosságból bármilyen gyakorlati haszna lenne. Éppen ezért egyre kevésbé szokásos effajta műszaki megoldások szabadalmaztatása, azokat inkább nem hozzák nyilvánosságra és velük az üzem know-how-ját gyarapítják.

Az eljárás lényegileg két alaptípusra osztható tovább fel, amelyek között persze fokozatos átmenet lehetséges. Az egyik alaptípus az egy-egy eljárási fogás, vagy ezek kisebb-nagyóbb sorozata. így pl. vegyi eljárásoknál gyakran a nyomás, hőfok,alkalmazandó katalizátor, áramlási viszonyok stb., vagy ezek közül egyidejűleg több is, vagyis másszóval egyes eljárási részletek képezik a know-how-t. Az is gyakori, hogy ilyen részletek egy szabadalmaztatott eljáráshoz kapcsolódnak, mint annak nem szabadalmaztatott és pontosan le sem irt részletei.

A másik alaptípus esetében lényegében az egész eljárás know-how-t képez. Erre példaként megemlíthetnénk a nagynyomású polietilén gyakorlati megvalósítására vonatkozó gyártási eljárást. Ennek egyik oka az alkalmazott közel több 1000 atmoszférás nyomás, amely különleges technológiai kialakítását tette szükségessé, ahol szerepet játszik a nyersanyag tisztaságától és az alkalmazott katalizátoroktól kezdve a folyamat majd minden részlete. Ezenkívül különféle sajátságu végtermék gyártása még további külön tudást igényel.

Az átmeneti típusokra általában az a jellemző, hogy ha nem is a teljes eljárás, de annak egyes jól meghatározható és elkülöníthető részei képeznek eljárási know-how-t. Ilyen jellegű pl. az un. nem szövött textíliák (vlies anyagok) egyes fajtáinak gyártására vonatkozó technológia. Attól függően, hogy milyen sajátságu vlies-anyagot kívánunk gyártani, változik az alkalmazandó technológia és változik az abban levő know-how mértéke is. Egyes vliesfélesé- 176 -