Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)
XI. A know how
nak kiképzése és számos egyéb olyan, az edényre vonatkozó konstrukciós részlet, amelyre az átlag szakember aligha gondol. Azon ismeretek tehát, hogy milyen célra, milyen edény, keverő stb. tervezendő és használandó pl. éppen fotoiizemi vegyiüzem céljaira, kétségtelenül konstrukciós know-how-t képez. Minél átfogóbb ismeretekkel rendelkezik az ilyen edényeket előállitő üzem ezen a téren, annál értékesebb a know-how-ja. Persze nemcsak fotoüzemek esetében van e konstrukciós részleteknek jelentőségük, hanem más iparági felhasználás esetén is. Ha az edényeket előállító szakcég ismerete e téren több iparág szükségleteire kiterjed, úgy ez számára még nagyobb előnyt biztosit a piacon. Ha egyik vagy másik konstrukcióját esetleg utánozzák is, széleskörű tudását, know-how- ját nem ismerik, ez tehát az ilyen esetenkénti utánzás ellenére e vállalaté marad. Ha tehát e vállalat pl. eladásra kerül, ugv nemcsak ingó és ingatlan vagyonát tüntetheti fel aktívumként, hanem ezen speciális tudását, know-how-ját is felértékelheti. Úgyszintén e tudását részben, vagy egészben más cégnek el is adhatja, (arra használati engedélyt adhat), hiszen ezek az ismeretek a másik cég számára, amely esetleg uj ezen a piacon és még nincsen kellő gyakorlata, nagy értéket képviselnek. A számos egyéb felhozható példa közül ragadjuk ki az alábbi konstrukciós (ez esetben méretezési) know-how esetét. Elöljáróban annyit, hogy egy konstrukciónál az a tudás, hogy - gyakorlati tapasztalatok alapján - milyen meghajtást, érintkezést, felfekvést, felületmegmunkálást, kötést stb. kell alkalmazni a legcélszerűbb megoldás érdekében, gyakran túlmegy a szakértő köteles tudásán és olyan tudás, amely csak hosszú tapasztalat alapján sajátítható el, alakul ki. Ezt a tudást szintén know-how-nak tekinthetjük. így pl.: Látszatra nem nehéz feladat egy hosszú, végtelen acélszállitószalag beépítése valamely berendezésbe. Ha azonban olyanok az üzemi körülmények, hogy az acélszalagnak részben, pl. 250 C°-os fütőzónán, részben pedig szobahőrpérsékletü hütőzőnán kell áthaladnia, úgy ez már lényeges problémát jelenthet. A nehézségek növekednek akkor, hategyük fel, a szalag teljes hossza közel 100 méter és szélessége majdnem 2 m. Egy ilyen konkrét feladatot több külföldi gépgyártó cég közül jól csupán az egyik cég tudta megoldani, mégpedig a meghajtásnál alkalmazott apró fogásokkal. A többi cég megoldásánál is működött ugyan a berendezés, de az az acélszalag váltakozó nagyfokú kontrakciója és dilatációja következtében túl gyakran meghibásodott. Az emlitett fogások pedig, amelyek az üzemzavaroknak elejét vették, konstrukciós know-how-nak tekinthetők. Gyakori a konstrukciós know-how pl. egyes lég- és szári tás technikai megoldásoknál. így: milyen légszűrőt kell alkalmazni, hogyan kell a ventillátorokat méretezni, milyen legyen a légáramlási ut, a légcsatornák anyagának megválasztása, a vízgőzzel telitett fáradt és a friss levegő keverési aránya, a szárítópálya kiképzése stb., mint gyakorlati tapasztalatok alapján kialakult tudást, know-how-t képez. Külön tudást, know-how-t jelent azután az említett tényezőknek valamely konkrét légtechnikai, ill. szárítási feladatra való alkalmazása. Ha több szakcéget kérnénk fel ilyesfajta feladatok megoldására, azok ugyanazon feladat céljára különböző megoldásokat javasolnának, éspedig mind- 174
