Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

IX. Bírósági eljárás

lenséget a bitorlónak kell igazolnia, neki kell magát kimentenie (Ptk. 339. §).

Ha tehát a bitorló vétlenségét igazolni nem tudja, akkor a teljes kár megtérítésére köteles.

Ha a bitorló vétlenségét igazolni tudja, vagyis sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli, mert úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható (pl. igazolja, hogy szabadalomkutatást végeztetett, de a szabadalomkutatást végző szerv tévedett és igy ő nem tudhatott a bitorlásról), akkor csak a bitorlással szerzett gazdagodás megtérítésére köteles. (Sztv. 58. §). Gazdagodás címén a bitorló annak a vagyoni előnynek a kiadására köteles, amelyet a bitorlás folytán szerzett. A gazdagodás mértékét az az okozati összefüggés szabja meg, amely egyfelől a bitorlás, másfelől a bitorló vagyonában előállott vagyonszaporulat között fennáll. Nézetünk szerint a gazdagodás mértékét a jogszabályban megállapított találmányi dij összegével kell azonosítani, hiszen a találmányi dij megtakarítása képezi azt a gazdagodást, amely a bitorló vagyonában jelentkezett. Ilyen értelmű az utóbbi évek mcgyar bírói gyakorlata is.

"A szabadalombitorlás miatti kártérítés összegét az állandó birői gyakorlat szerint a találmány díjazására vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell kiszámítani. Nem lehet ezzel szemben figyelembe venni, hogy a per tárgyát képező találmánynak más vállalatnál történő hasznosításával kapcsolatban milyen összegű díjazást állapítottak meg. Minden hasznosító vállalatnál önállóan kell ugyanis értékelni az ott fennforgó és figyelembe vehető tényezőket" - állapította meg a Legfelsőbb Bíróság. (Újítók Lapja, 1968. 3. sz. 30. old.)

A szabadalombitorlás e szakciői a szabadalmas számára a törvény által biztosított kizárólagossági jogból következnek.

Az itt ismertetett rendelkezésekre tekintettel az állami vállalatokat és szövetkezeteket e tekintetben kétirányú feladat terheli;

a) érdekükben áll saját szabadalmi jogaiknak mások által tiszteletben tartását bel- és külföldön minden törvényes eszközzel biztosítani;

b) mások szabadalmi jogait bel- és külföldön egyaránt tiszteletben tartani.

Mindent egybevetve, a szabadalombitorlási perek eljárásjogi képlete úgy határozható meg, hogy a felperes azt állítja, hogy az alperes által alkalmazott műszaki megoldás az ő szabadalommal védett jogát sérti. Ezért a bíróságnak két műszaki megoldást kell az ügy elbírálása során szembeállítania, s a kettő közötti egyezések és különbözőségek vizsgálata dönti el az ügyet.

Végül a rend kedvéért meg kell emlékeznünk arról, hogy a szabadalombitorlás államigazgatási (büntetőjogi) szankciókkal is sújtható. Nevezetesen az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 164.§-a szerint az oltalom alatt álló találnhányt jogosulatlanul, iparszerben használó vagy hasznosító .személy 3. 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

e) A találmánybitorlási per alapját az az eset képezi, ha "a szabadalom tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából vették át". Ez esetben a sértett- 142 -