Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

célszerű új, önálló bejelentések helyett esetleges továbbfejlesztéseket, pótbejelentések formájában feldolgozni.

Befejezésül utalunk arra, hogy műszaki megoldásra vagy találmányra nemcsak szabadalom formájában lehet oltalmat szerezni, hanem néhány országban (Német Szövetségi Köztársaságban, Német Demokratikus Köztársaságban, Lengyelországban, Olaszországban, Japánban, Spanyolországban, Portugáliában és Brazíliában) ún. használati minta (Gebrauchsmuster) formájában is. A használati minta (nem tévesztendő össze az iparcikkek külső megjelenését védő ipari mintával) rövidebb időre biztosít oltalmat (4—10 év), mint a szabadalom. Ezzel szemben csupán újdonságot követel a műszaki megoldástól, nem pedig találmányi színvonalat. A különböző országok gyakorlatától függően gyakran elegendő az újdonság s még találmányi jelleg sem szükséges. Az újdonságot egyébként hivatalból általában nem vizsgálják. Ez az oltalmi forma igen alkalmas a szabadalmaztatáshoz szükséges találmányi színvonalat el nem érő találmányok, sőt a találmányi jelleg nélküli konstrukciók védelmére is. Eljárások azonban nem védhetők így. Magyarországon nem lehet használati minta oltalmat kapni. Véleményünk szerint azonban annak hazai bevezetése kívánatos volna, bár ezt sokan ellenzik. (A használati mintáról lásd még: V. Fej.)

C) Ipari értékesíthetőség

A magyar szabadalmi törvény több külföldi szabadalmi törvényhez hasonlóan megállapítja, hogy csak az iparilag értékesíthető találmány szabadalomképes. Megjegyzendő, hogy e törvények — és így a magyar Sztv. is — nem írják elő, hogy a találmány csak abban az

71