Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

zőtlen következtetéseket von le a szabadalmi bejelentés újdonságára nézve.

Érdekes és megemlítendő az újdonság megítélése szempontjából az egyes nyomtatványok mozaikszerű összerakásának kérdése. Ez azt jelenti, hogy egy-egy nyomtatványban a találmánynak külön-külön csupán egyes részei vannak leírva. A találmány újdonságát ellenben azon az alapon ítélik meg, hogy a szakértő mindezen nyomtatványokat ismerhette, méghozzá egyidejűleg ismerhette és ezeket összetéve minden feltalálói tevékenység nélkül eljuthatott a találmányhoz. A mozaikszerű újdonsághiány bizonyítását a korábbi magyar gyakorlat nem fogadta el. Ma azonban más a helyzet. Az OTH gyakorlata megváltozásának az az indoka, hogy az egyes nyomtatványok összességükben a technika állását tükrözik. Az újdonság fennforgását pedig ehhez kell mérni. A szigorú gyakorlatot folytató országokban ugyancsak lényeges az újdonság megítélésénél a technika állásának több nyomtatványból kialakított megállapítása. Az Amerikai Egyesült Államokban kifejezetten szokásos a mozaikszerű újdonsághiány bizonyítása.

Az ilyen „mozaikszerű összerakás” azonban nem lehet önkényes. A külföldi (elsősorban USA) gyakorlat szerint a következő négy alapvető megkötöttségre kell figyelemmel lenni:

a) az „összerakás”-ban szereplő nyomtatványok (például szabadalmi leírások) csak azonos vagy rokon szabadalmi osztályba tartozhatnak;

b) az egyes nyomtatványok összerakása révén létrehozott (gondolati) műszaki megoldásnak megvalósíthatónak kell lennie;

c) az összerakás szerinti (gondolati) műszaki megol60