Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

II. A találmány

szokásos oldószernek egy másik, a lakkiparban ugyancsak szokásos oldószerrel való helyettesítése, nem találmány. Ugyancsak általában nem találmány például egy normál izzólámpában szokásos megoldásnak egy speciálizzólámpára való átvitele sem. (Találmányt képező átvitelekre példákat lásd: IV. Fej. 2. pontját.)

Határeset és ezért nehéz annak a kérdésnek eldöntése, hogy az aggregációk és kombinációk találmányt képeznek-e? Aggregációnak nevezzük ismert elemek csoportosítását, ha ezen csoportosításnak az elemek hatásának összegén túlmenő hatása nincs. Az ilyen műszaki megoldás nem találmány, minthogy az nem nevezhető a szokásostól eltérőnek. Ilyen aggregáció a konstrukciók nagy része is. Ha azonban az ismert elemeket úgy csoportosítjuk, hogy olyan új műszaki hatás lép jel, amely vagy nem volt ismert, vagy nem volt várható, akkor kombinációról van szó, amely a fellépő műszaki többlethatás révén válik találmánnyá. A többlethatásnak azonban igazolhatónak kell lennie.

Nézzük meg végül, mi a helyzet az eljárásoknál. Az eljárás gyakran szokásos műveletekből tevődik össze. A szokásostól való eltérés ezeknél azonban az új eljárás összességében vagy egyes műveletek sorrendiségében áll. Az, hogy egy eljárás találmányt alkot-e, többnyire attól függ, hogy létrehoz-e új terméket (például vegyi terméket), illetve a műveletek felcserélése vagy egyes műveletek kihagyása új műszaki hatást eredményez-e.

Egyes esetekben minőségileg megfelelőbb, jobb termék vagy gazdaságosabb termelés is indokolhatja az eljárás találmányi jellegét.

A műszaki többlethatás és a technika előbbreviteli kérdésével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy e kérdés eldöntése már nem teljesen objektív szemlélet, hanem részben szubjektív szemlélet kérdése is. Ennek

38