Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

II. A találmány

a) közömbös, hogy a feladat mások által, vagy pedig a feltaláló által kitűzött feladat-e;

b) közömbös, hogy a feladat maga ismert volt-e, vagy sem. Ha a feladat nem volt ismert, annak megoldása eleve a „szokásostól eltérő”;

c) a műszaki megoldás kifejezést a legtágabb értelemben kell felfogni. E fogalom — a jelen meghatározás szempontjából magában foglalja a természettudományok minden ágát, beleértve az agrotechnikát is. — Nem tekinthető azonban „műszaki megoldás”-nak az olyan elképzelés, amely nem valósítható meg (például az örökmozgó); és ez természetesen találmány sem lehet.

Meghatározásunk szerint tehát a találmány a szokásostól eltérő műszaki megoldást nyújt, amely gondolkodás eredményeként jön létre. A találmány tehát szellemi termék, mégpedig a feltaláló saját önálló szellemi alkotása. E szellemi alkotás független attól, hogy az létezett-e már a feltalálótól függetlenül is.

Meghatározásunkból következik továbbá, hogy nem tekinthető találmánynak valamely tárgy külső formájának megváltoztatása a műszaki jellemzők megváltoztatása nélkül.

Felmerül a kérdés, vajon minden műszaki ötletet, tervet, elképzelést, konstrukciót találmánynak lehet-e nevezni? Az olyan műszaki ötlet, terv stb., amely csupán felveti a feladatot, de megoldást nem nyújt, nyilvánvalóan nem nevezhető találmánynak. Ha a műszaki ötlet, terv stb. megoldást is nyújt, akkor azt kell vizsgálni, hogy e megoldás ay szokásostól eltérő-e vagy sem. Röviden azt mondhatjuk tehát, hogy vitás esetekben azt kell vizsgálni, van-e az adott műszaki megoldásnak találmányi jellege. (Lásd részletesen: II. Fej. 3. pont.)

Az előzőekben a találmány fogalmát általánosságban

32