Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
I. Találmányok, szabadalmak a kapitalizmusban és a szocializmusban
találó szerzőségével és díjazásával kapcsolatos viták hogyan bonyolítandók le, a találmány megvalósításában közreműködő (nem feltaláló) személyeket milyen külön díjazás illeti meg, a találmány kikísérletezésével és megvalósításával kapcsolatosan a vállalatokat, az államot és a feltalálót milyen kötelezettségek terhelik stb. A szocialista feltalálói jog létrehozásának jogpolitikai célja az volt, hogy egyrészt a feltalálókat ösztönözze szellemi alkotó munkára, másrészt pedig a vállalatokat ösztönözze az új találmányok megvalósítására. A feltalálók ösztönzése erkölcsi (szerzőség védelme, kitüntetések adományozása), valamint anyagi eszközökkel (feltalálók díjazásra való jogának pontos szabályozása) történik. A találmányt megvalósító vállalatok vezető állású dolgozóinak jutalmazása: prémium, a találmány megvalósításában átlagon felüli tevékenységet kifejtő dolgozók jutalmazása: közreműködői díj. E kérdéssel kapcsolatban meg kell azonban jegyeznünk, hogy a vállalatok ösztönzésére ezek az eszközök megítélésünk szerint nem elég hatásosak, s kívánatos volna azok továbbfejlesztése. A szocialista feltalálói jog talán egyik legtipikusabb intézménye a tapasztalatcsere. Köztudomású, hogy a kapitalista világban az egymással versenyben álló vállalatok találmányaikat egymás elől titkolják, valamint előfordul az is, hogy vállalati érdekből, értékes találmányok megvalósítását mellőzik, mivel a találmány megvalósítása következtében a piaci árakat is le kellene szállítani. A szocialista társadalmi és gazdasági rendben a vállalatok nem állnak egymással konkurrencia-harcban, s ezért nincsenek titkaik egymás előtt. Itt a cél éppen fordított: a hasznos találmányok minél szélesebb körben és minél gyorsabban történő megvalósítása. E cél szol29
