Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
I. Találmányok, szabadalmak a kapitalizmusban és a szocializmusban
esetén is, vagy egyáltalán nem részesülhetnek díjazásban, vagy a legjobb esetben is csak a feltalálói díj tört részét kitevő újítói díjban részesülhetnek. Ezért — olyan találmányok esetén, amelyeket külföldön nem szabadalmaztatnak — nemegyszer előfordul, hogy a szabadalmi bejelentés visszautasításába a bejelentő állami vállalat belenyugszik, a feltaláló azonban tovább harcol a szabadalom engedélyeztetése érdekében, hiszen ettől függ feltalálói díjazása. A szabadalmi jognak és a feltalálói díjazásnak erre az összefonódottságára tekintettel a szocialista országokban szigorúbbá vált a találmányok újdonságvizsgálatával, illetve a találmányi jelleg vizsgálatával kapcsolatos állami munka. Magyarországon például korábban hiányzott az akkori német és angol joghoz hasonló szigorú újdonságvizsgálat, az 1949. évi 8. sz. tvr. 3. §-a alapján azonban a szigorú újdonságvizsgálatra tért át az Országos Találmányi Hivatal is. (Továbbiakban: OTH.) Bizonyosra vehető, hogy a szabadalmak engedélyezésével kapcsolatos követelmények emelése minden társadalmi rendben szükségszerűen a feltalálói munka színvonalának bizonyos emelkedését eredményezi. A szocialista országokban azonban, ahol a feltalálói díjazás közvetlen okozati összefüggésben van a szabadalmak engedélyezésével, a szabadalmi jognak a létrehozott találmányok műszaki színvonalára gyakorolt hatása — véleményünk szerint — sokkal közvetlenebb formában jelentkezhet, mint a kapitalista országokban. Nem lebecsülendő végül a klasszikus szabadalmi jog szerepe a szocialista országok külkereskedelme és külpolitikája szempontjából sem. A szocialista országokban uralkodó nézet szerint a szocialista országok számára elsősorban saját külkereskedelmi érdekeik teszik kívánatossá a szabadalmi jog , 27 ...
