Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
VII. Szabadalmaztatási eljárás Magyarországon és külföldön
nek tartjuk. Az ilyen leírás arra ad alkalmat, hogy a találmány ellen felszólalással éljenek (VII. Fej. 5. pont) és a szabadalom engedélyezését megakadályozzák. A szabadalmazott találmány mibenlétének megítélése ugyanis a későbbiek folyamán kizárólag a szabadalmi levéltárban letett leírás alapján történik. Utólagos értelmezéseket figyelembe venni nem lehet. Ezért szükséges, hogy a leírás a találmány tárgyának lényegét világosan ismertesse, hogy azt annak alapján a tárgyban jártas szakértő képes legyen megvalósítani. Szakértő alatt ilyen esetekben mindenkor a szakmában jártas átlagos tudású szakembert kell érteni, nem pedig olyan speciális tudással rendelkező tudóst, aki a szakma élvonalát képviseli. A leírás részletessége és alapossága iránt támasztott ezen igényekkel szemben másrészről kerülni kell a terjengősséget és a felesleges részletezéseket. így például a szakmai irodalomból ismert részletekre elegendő egyszerű hivatkozással utalni. A leírás elkészítése A Magyarországon elsőként bejelentett találmány sok esetben külföldi bejelentésre is kerül. Ezért célszerű, ha a magyar szabadalmi bejelentés leírásának elkészítésénél azokat az általános követelményeket is figyelembe vesszük, amelyeket több országban megengednek, illetőleg megkövetelnek. Megjegyzendő, hogy a külföldi bejelentéseknél megkövetelt alakiságok főleg a szabadalmi oltalom körét meghatározó — az ún. főigénypontra — vonatkoznak, illetőleg azzal állnak kapcsolatban. Az ezzel kapcsolatos leglényegesebb követelmény pedig, amelyet számos külföldi szabadalmi törvény előír, hogy az 110
