Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

kérdésével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy ennek eldöntése már nem csupán objektív ismérvek, hanem óhatatlanul részben szubjektív szempontok alapján is történik. Egy-egy kombinációról ugyanis az adott eset konkrét sajátosságainak mérlegelése alapján lehet csak eldönteni, hogy a kombináció találmányt képez-e vagy sem. E mérlegelés alkalmával a társadalmi ismertség, vagyis az újdonság, a technika állása is szerepet játszik. Ezt, valamint a társadalmi ismertséggel összefüggő hasonló kérdéseket, így a mennyiségi megítélés kérdését is, mint a találmányi színvonal kérdését fogjuk fel és ott tárgyaljuk.

Újdonság

A magyar szabadalmi jog szerint csak „új találmány” szabadalmaztatható. Nem tekinthető újnak a találmány és így nem szabadalmaztatható, ha az a bejelentés idejében (értelemszerűen: annak elsőbbsége idejében):

„7. közzétett nyomtatványok vagy egyéb sokszorosítások útján már annyira ismeretessé vált, hogy szakértők által használható volt;

2. nyilvános gyakorlatbavétel vagy kiállítás útján oly ismeretessé vált, hogy szakértők által használhatása lehetségessé vált;

3. már szabadalom tárgyát képezte” (Sztv. 3. §).

Érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy az Sztv. szerint:

„A találmány közzététel vagy gyakorlatbavétel dacára újnak tekintendő, ha utolsó gyakorlatbavétele vagy közzététele óta a találmány bejelentéséig 100 év már eltelt.” Ilyen körülmények mellett tehát az újrafeltalálás lehet találmány. Hasonló rendelkezések (más időtartammal) vannak egyes külföldi törvényekben is.

Az Sztv. 3. §-a tehát azt határozza meg, hogy mi nem tekinthető újnak. Ez azonban — véleményünk szerint — jelenleg már nem állja meg egészen a helyét.

Hazánkban és néhány külföldi országban melyek a szabadalmaztathatóság feltételei az újdonság szempontjából, vagyis milyen okból tagadják meg a szabadalmi oltalmat újdonság hiánya miatt?

58