Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

— találmányi jelleg,

— újdonság,

— találmányi színvonal,

— ipari értékesíthetőség.

A szabadalmaztathatóság alapvető feltétele az, hogy a szabadalmaztatni kívánt műszaki megoldás a „találmány” kategóriába tartozzék, ez azonban önmagában még nem elegendő, meg kell még felelnie a többi feltételeknek is. E feltételek egyenkénti vizsgálatából áll tehát össze a kép: milyen műszaki megoldás szabadalmaztatható.

Találmányi jelleg

A találmány valamely feladatnak a szokásostól eltérő önálló műszaki megoldása, tehát a feltaláló saját szellemi alkotása, eltekintve attól, hogy az létezett-e már a feltalálótól függetlenül is. Más szóval: ha utóbb pl. az újdonságvizsgálat (III. Fej. 2. pont) során a találmányt képező műszaki megoldásról megállapítást nyert, hogy az mégsem új, ezáltal annak találmányi minősége nem szűnik meg, hanem csupán a szabadalomképesség hiánya nyer megállapítást. Ilyen esetben ugyanis a feltaláló önálló munkával csupán újrafeltalálta azt, ami már — tudtán kívül — ismert volt. (Bizonyos esetekben az újrafeltalálás is szabadalomképes lehet.)

Alátámasztja ezt az Sztv. 1. §-a is, amely szerint csak „új találmány” szabadalmaztatható. A rendelkezésből következik, hogy a találmánynak önmagában nem kell újnak lennie, de az újdonság is a szabadalmaztathatóság egyik feltétele lévén, csak az újdonsággal rendelkező találmányok szabadalmaztathatok.

E meghatározás értelmezése szempontjából:

a) közömbös, hogy a feladat mások által, vagy pedig a feltaláló által kitűzött feladat-e;

b) érdektelen, hogy a feladat maga ismert volt-e vagy sem. Ha a feladat nem volt ismert, annak megoldása eleve a „szokásostól eltérő”;

c) a műszaki megoldás kifejezést a legtágabb értelemben kell

54