Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
X. Licenciaszerződés
A magunk részéről megelégszünk azzal, hogy a magyar irodalom néhány gyakorlati útmutatását ismertetjük. Sebestyén Péter szerint a licenciaszerzödés megkötése alkalmával sem a gazdasági szakember, sem a szabadalmi ügyekben különösen jártas jogász nincs abban a helyzetben, hogy a szerződés létrejötte esetén számba vehető valamennyi jogrendszernek az egyes témákra vonatkozó szabályozását, valamint az ezekhez fűződő bírói gyakorlatot ismerje. Ezért a szerződéskötésre vonatkozólag a következő gyakorlati tanácsot adja: valamennyi, a licenciaszerződés által érintett kérdés tekintetében azt vélelmezzük, hogy a szóban forgó kérdésben a szabály saját érdekünkkel ellentétes. Minthogy pedig ezek általában diszpozitív szabályok, vagyis olyanok, amelyeket a felek szerződésükben megváltoztathatnak, ezért minden kérdést — legalábbis amennyire az elérhető — a magyar érdekeknek megfelelően szabályozzunk. A javasolt szerződéskötési technika szemléltetésére példaként a találmányértékesítési szerződést (aktív licenciaszerződés) említi. Azt ajánlja, hogy induljunk ki abból a vélelemből, miszerint minden értékesítés, ellenkező kikötés hiányában — a találmány, know-how alkalmazhatóságának teljes műszaki területére szól, — kizárólagos licenciát biztosít, — az engedélyest feljogosítja allicencia engedélyezésére, — minden olyan földrajzi területre kiterjed, amelyet eleve nem zártunk ki, — az előállítást és az értékesítést egyaránt lehetővé teszi, — a licenciaadót az értékesítésből kizárja, — az engedélyes számára a licencia lajstromozását biztosítja, — az esetleges szabadalom, a know-how, tervek, rajzok szolgáltatását is magába foglalja, — ha harmadik személy az engedélyessel szemben fellép, akkor a licenciaadó a jogszavatosság szabályai szerint felelősséggel tartozik, — a licenciaadó szavatossággal tartozik a találmány — újdonságáért, — műszaki megvalósíthatóságáért, 218
