Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe
országon is — megtaláljuk az uralkodói privilégiumok szélesen fejlett rendszerét.”1 Magyarország területére az első gyári privilégiumot I. Lipót 1703-ban adományozta De Monte Gratiae Daniel Erasmus római lovag számára, szövetfestő gyárüzemre, valamint posztó készítésére. Az első, a találmányok oltalmáról szóló jogszabály, amely a mai modern szabadalmi törvények alapvető rendelkezéseit tartalmazza, az 1474. évi velencei dekrétum, amely jogot biztosít a feltalálónak arra, hogy találmányára szabadalmat igényeljen, az engedélyezett szabadalomra pedig 10 évig biztosít jogvédelmet.2 Másfél évszázaddal később átfogó szabadalmi törvényalkotásra került sor az akkor legfejlettebb ipari országban, Angliában. A feltörekvő polgárság érdekeiért egyre élesebben küzdő parlament és a király között az ipari privilégiumok (akkori elnevezéssel „monopóliumok”) körül kifejlődött harc a parlament győzelmével ért véget és 1624-ben létrejött a „Statute of Monopolies” elnevezésű szabadalmi törvény. Eszerint szabadalmat csak új eljárásokra, kizárólag a valódi és első feltaláló részére lehet adományozni, legfeljebb 14 évre. A jogfejlődésnek ez az állapota került át az Amerikai Egyesült Államokba, ahol 1790-ben alkották meg a lényegében angol mintára készült szabadalmi törvényt. Ez azonban már a polgárság fejlődésének új állomását kifejező francia forradalom természetjogi gondolkodásának hatását is jelzi. Az Amerikai Egyesült Államok első szabadalmi törvényével egy időben születik meg a francia forradalom eredményeképpen az európai kontinens első, mai értelemben vett szabadalmi törvénye, az 1791. évi francia szabadalmi törvény. Vezérgondolata, hogy „minden felfedezés vagy új találmány az ipar minden ágában szerzőjének tulajdona”. E törvényben lefektetett elvi alapok — amelyek középpontjában a találmány áll — érvényesülnek a francia szabadalmi jogban egészen napjainkig. Ezt követően azután már egymás után születnek a szabadalmi törvények a különböző európai országokban. 1 Világhy—Eörsi: Magyar polgári jog. Budapest, 1962. II. 225—226. old. 2 Dán Jenő: Jogi problémák a nemzetközi kereskedelemben. Budapest, 1959. II. köt. 24—26. old. 15
