Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
(2) Az újító és äz újítást önként átvevők részére hat naptári hónapon keresztül az újítás igénybevételével végzett munkákra kiegészítő fizetésként el kell számolni az időszükséglet csökkenéséből vagy a teljesítménykövetelmény növeléséből adódó különbséget. (3) Társszerzőség esetében az újító részére megállapított kedvezmények minden egyes társszerzőt megilletnek. A 13. §-ban foglalt és .az ezzel kapcsolatos rendelkezések az újításra vonatkozó bérkedvezményeket tárgyalják. Ezek a bérkedvezméinyek nem csupán az újító bérezését, hanem — az újítást önként átvevő dolgozók bérezését is érintik. Az újítással kapcsolatos bérkedvezményeket a rendelet 13. §-ában foglalt, továbbá a 32/1952. (IV. 22.) MT számú, a munkanormák készítéséről és kezeléséről szóló rendelet 18. §-a, valamint a 37/1956. (X. 14.) MT sz., egyes munkaügyi kérdések intézésének egyszerűsítéséről szóló rendelet 11. §-a szabályozza. Kiegészítik ezeket a rendelkezéseket az Országos Találmányi Hivatal újítási döntőbizottságának elvi döntései. Az újítással kapcsolatos bérezés kérdését akkor tudjuk világosan áttekinteni, ha a rendelet 13. §-án kívül a fent hivatkozott minisztertanácsi rendeleteket, továbbá az előzőkben említett elvi döntéseket is ismertetjük. A 32/1952. (IV. 22.) MT, a munkanormák készítéséről és kezeléséről szóló rendelet 18. §-a az újításokról az alábbiak szerint rendelkezik: „(1) Minden olyan újítást, mely az üzemiben alkalmazható, kötelezően be kell vezetni és a bevezetés elrendelésével egyidejűleg a normát meg keli változtatni. Ilyen esetben az újítást a műveletterven (műveleti utasításon, gyártási előíráson) is át kell vezetni. (2) Csoportmunkánál a csoportnormát meg kell változtatni minden olyan ésszerűsítés, technológiai vagy munkamódszerbeli változtatás esetén is, amely a csoport létszámának csökkentését ered- ményezi. (3) Nem szabad a normát megváltoztatni, ha a dolgozó olyan munkamódszert alkalmaz, amely kizárólag különleges egyéni képességein alapszik, vagy további kiterjesztése a dolgozók különleges egyéni képességétől függ. (4) Nem szabad a normát megváltoztatni, ha az újítás (ésszerűsítés, munkamódszerbeli, technológiai változtatás) a normaidőt egyedi gyártásnál legfeljebb 10°/o-kal, kissorozatgyártásnál legfeljebb 8°/o-kal, /nagysorozat- és tömeggyártásnál legfeljebb 5°/o-kal csökkenti. (5) Az újítónak a régi és az új norma közti különbséget az újítás bevezetésétől számított 6 naptári hónapig el kell számolni. (6) Amennyiben a munkás az időszükségletet csökkentő változtatást az alkalmazásbavételt követő 8 napon belül nem jelentette be, a munkára új normát kell megállapítani. 84
