Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)

I. rész. Újítások

alapon, hogy a tapasztalatcseréire megküldött javaslat egy másik vál­lalatnál általa már korábban be volt jelentve. (Más az eset, ha az újítás bizonyítható eltulajdonításáról van szó.) Vizsgáljuk a továbbiakban azt a kérdést, hogy a társszerzőségi vitákban mely szervek vannak hivatva dönteni. A régi rendelet sze­rint a szerzőségi vitákban elsőfokon a megvalósító szerv vezetője, majd a középfokú irányító szerv, a minisztériumi igazgatóság, a minisztériumi döntőbizottság, végső fokon pedig az Országos Talál­mányi Hivatal határozott. Az új rendelet alapvető változásokat hozott. Továbbra is érvényes az a szabály, hogy szerzőségi, illetőleg társszer­zőségi vitákban a javaslatot elfogadó vállalat, illetőleg állami szerv vezetője dönt. Ha azonban valamelyik érdekelt a döntést sérelmesnek tartja, igényét polgári peres úton érvényesítheti. A pert természe­tesen nem a sérelmes határozatot hozó vezető, illetőleg a vállalat ellen kell folyamatba tenni, hanem a másik érdekelttel, illetőleg érdekel­tekkel szemben. A szerzőségi perek a járásbíróságok hatáskörébe tartoznak. A jogszabály nem tartalmaz rendelkezést arra vonatko­zólag, hogy a vállalatvezető sérelmes határozata ellen mennyi időn belül kell a polgári bírósághoz fordulni. A per megindítása tehát záros határidőhöz kötve nincs. Erre tekintettel a vezető akkor jár el helye­sen, ha a szerzőségi vitát eldöntő határozatában a per megindítására határidőt tűz. Miért fontos ilyen határidő kitűzése? Ha az érdekelt a kitűzött határidő alatt a bíróságnál a pert nem teszi folyamatba, a vezető saját döntésének végrehajtása iránt intézkedhet, tehát adott esetben az újítási díjat kifizeheti annak a részére, akit határozatában újítóként elismert. A másik érdekelt a határozat végrehajtását már nem kifogásolhatja, hiszen neki módjában állott volna a vezető által kitűzött határidőn belül a bírósághoz fordulni. Ha ezt elmulasztotta, a hátrányos következményeket neki kell viselnie. A vezető a határidő nagyságának megállapítása tekintetében korlátozva nincs. A dolog természetéből következik, hogy egy-két .napos határidő tűzése hely­telen volna. Az ügy bonyolultságától függően általában 30 napos határidő kitűzése mutatkozik célszerűnek. Egészen természetes, hogy tánsszerzőség megállapítása esetén mind a vezető, mind a bíróság a tánsszerzőség arányát is meg fogja állapítani. Ugyancsak természetes az is, hogy nemcsak a szerzőség vagy társ­szerzőség megállapítása iránt, hanem a társszerzőségi arány meg­állapítása iránt is a bírósághoz lehet fordulni. Ha a vezető, illetőleg a bíróság a szerzői (társszerzői) igényt el­ismeri, a jogosultat úgy kell tekinteni, mintha a javaslatot ő nyúj­totta volna be, illetőleg annak benyújtásában ő is részt vett volna. Ha pedig a későbbiekben ismertetésre kerülő megvalósításra vonat­kozó szerződést a szerzőségre vonatkozó határozat-meghozatal előtt már megkötöttek volna, a határozatban jogosított személyt a szerző­désbe belépettnek, tehát úgy kell tekinteni, mintha a szerződést ő kötötte volna meg, illetőleg annak megkötésében ő is részt vett volna. Ha az újítási javaslatot benyújtó személlyel szemben később valaki társszerzőségi igényt támaszt és ezt a vezető, illetőleg bíróság 31

Next

/
Thumbnails
Contents