Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
Bevezetés. A tízéves újítómozgalom
ország műszaki fejlesztését az újítások és találmányok segítségével a jövőben érezhetőbben előre vinni. A szerződéses rendszer Ezeknek a célkitűzéseknek a valóra váltása érdekében olyan részletintézkedéseket kellett hozni, amelyek a fent felsorolt hibák kiküszöbölésére alkalmasak. Az új rendelet egyik fő pillére, amely alkalmasnak látszik e célkitűzéseknek megfelelő, új rendelkezések kialakítására: a szerződéses rendszer bevezetése az újítások és találmányok kivitelezésére és megvalósítására. Ennek a rendszernek az a lényege, hogy az érdekelt felek, vagyis a vállalat felelős vezetője, vagy az általa megbízott műszaki dolgozó és újító, vagy feltaláló, előzetesen, kölcsönösen megtárgyalják a javaslat megvalósításának műszaki és gyakorlati előfeltételeit, tisztázzák, hogy kinek mi a feladata az előfeltételek biztosításában. Kötelezettséget vállalnak feladataik elvégzésére, még hozzá az eddigi laza ígéretek helyett írásban. Végül megállapítják, hogy az újító milyen díjazásban részesül. Ezen belül előre megállapítják, hogy mit értenek népgazdasági eredményen, mit fogadnak el az összehasonlítás bázisául, mekkora lesz a díjazás kulcsa stb. Tehát a rendelet keretein belül tisztázzák a kölcsönös jogokat és kötelességeket. Ezzel megszűnik a merev díjazási skála, ami az esetek túlnyomó többségében amúgy sem került alkalmazásra; megszűnik az állam egyoldalú, utólagos, bürokratikus és gyakran önkényes díjmegállapítása. Vagyis a javaslat elfogadása, kikísérletezésé és bevezetése államigazgatási aktus helyett gazdasági — műszaki aktussá válik. Ezzel kiesik az utólagos jogviták tárgyi alapja, mert hiszen a szerződéses megállapodás keretében egyenlő súlyú tárgyaló partnerként szerepel az újító, akivel kötött szerződés előzetes megbeszélésen, kétoldalú megállapodáson, szakszerűen és felelősséggel előkészített szerződésen nyugszik. Ez a módszer merőben különbözik a kapitalista szerződésektől. Tartalma teljes mértékben szocialista, mert hiszen az újítások és találmányok döntően a szocialista szektorban valósulnak meg, az újítók és feltalálók tevékenysége és igyekezete a szocializmus építésének gyakorlati elősegítésére és műszaki színvonala emelésére irányul és a szerződés a szabad, féktelen piaci alkudozás helyett a szocialista állam által megszabott rendelet keretei között jöhet létre. A szerződéses rendszer egyébként nem új a mi viszonyaink között. A szocialista szervezetek — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok kivételével — a népgazdasági terv teljesítését szolgáló termékek forgalmának lebonyolítására egymással szállítási szerződéseket kötnek s ez a rendszer bevált. A szerződéses rendszer egyben kidomborítja azt a tényt, hogy az újító, illetőleg feltaláló, saját szellemi termékét bocsátja a népgazdaság rendelkezésére, nem valami utólagos bizonytalan díjazás ellenében, hanem előre ismert és részére ösztönző erkölcsi és anyagi feltételek mellett. 12
