Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
kel karöltve, időnként újító kongresszusokat, kiállításokat, társadalmi bírálatokat szervez, hogy ezek segítségével is értékelni tudja a tárca területén folyó újítómozgalom eredményeit, vagy hiányosságait. A minisztériumi újítási ügyintézésnek egyik igen fontos tennivalója az állandó kapcsolat fenntartása az Országos Találmányi Hivatallal, célszerű mindazokat az észrevételeket, amelyeket a mozgalom menetében tapasztalnak, kölcsönösen megbeszéljék. Ezen kapcsolat fenntartását nem csak az újítási előadók útján kell biztosítani, hanem a műszaki osztályok, illetve azok vezetőinek segítségével is. Az O. T. H.-nál összpontosulnak az országos tapasztalatok. Helyes, hogy az egyes irányító szervek felhasználják ezeket a tapasztalatokat saját területük fejlesztése érdekében. Ezért teszi kötelezővé a rendelet, hogy minden minisztériumban megfelelő szervet, vagy személyt meg kell bízni, aki az újítási ügyek elvi összefogása mellett az O. T. H.-nál tartja a kapcsolatot. 21. §. Az Országos Találmányi Hivatal feladatköre Az Országos Találmányi Hivatal mint az újítói és feltalálói tevékenység fő elvi kérdéseinek központi állami irányító szerve, a) figyelemmel kíséri a bel- és külföldi újítói és feltalálói tevékenység alakulását, a fennálló jogszabályokkal való összhangját és a szükséghez képest kezdeményezi, előkészíti és előterjeszti az új jogszabályok tervezetét, b) közreműködik az újítói és feltalálói tevékenység fejlesztésében, c) jogosult szúrópróbaszerűen ellenőrizni az újításokról és találmányokról szóló rendelet megtartását és a szükséghez képest az intézkedésre hivatott szerveknél véleményes javaslatot tesz, d) elvi kérdésekben a minisztériumok és a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt szervek megkeresésére véleményt nyilvánít, illetőleg a jogegység biztosítása céljából — a bíróságokat kivéve — az összes szervekre kötelező elvi döntéseket hoz a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége és az érdekelt miniszter véleményének előzetes kikérése után, e) meghatározza az újítási előadók szakképzésére vonatkozó irányelveket, f) a jogszabályokban szabályozott eljárás szerint dönt a szabadalom megadása kérdésében, g) előmozdítja — saját eszközeivel is — egyes nagyobb jelentőségű javaslatok kísérletezését, illetőleg megvalósítását.
