Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)

I. rész. Újítások

félkésztermékre vonatkozó újítás következtében a továbbfeldolgozó vállalatnál a munkaidő csökken, tehát munkabérmegtakarítás jelentkezik. Indokolt, hogy ebben az esetben a továbbfeldolgozó vállalat viselje a megvalósítással kapcsolatos költségeket olyan arányban, mint amilyen arányban a népgazdasági eredmény nála jelentkezik. A költségek megosztása tekintetében a két vállalat megállapodik. Ha megállapodni nem tudnak, az illetékes döntőbizottság határoz. Megjegyzendő, hogy nemcsak a megvalósítási költségek, hanem a kísérleti költségek is megoszthatók a 16. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján, sőt e rendelethely lehetővé teszi magának a népgazdasági eredménynek ugyancsak közös megállapodás alapján történő megosztását is. Errevonatkozó megállapodás hiányában ugyancsak a döntőbizottság határoz. A vonatkozó eljárást a 169/1957. (IX. 24.) K. D. B. sz. utasítás szabályozza, amelynek címe: ..A döntőbizottságok hatásköre, eljárása a szocialista szervezetek közötti újítási ügyekben keletkezett vitákban.” Az utasítást a 12. §-hoz fűzött magyarázatoknál közöljük.

A vállalatok termelési tervének teljesítése érdekében sokszor szükséges, hogy az újítások kísérletezése és megvalósítása a rendes munkaidőn kívül történjék. A munkát tehát túlmunkaként kell elvégezni. A rendes túlórakeret sok esetben ugyancsak a termelési terv teljesítéséhez szükséges. Biztosítani kell tehát újítások kísérletezésére és megvalósítására a túlórázás lehetőségét. Ezért mondja ki a kormányrendelet, hogy az újítási javaslatok kísérletezésére és megvalósítására történő bériellegű kifizetések nem esnek a túlórázást korlátozó munkaügyi jogszabálvok rendelkezéseinek hatálva alá. Ez azt jelenti, hogv ni. nemcsak havi 8 túlórát, hanem ennél többet is lehet teliesíteni újítások kísérletezésére és megvalósítására. Viszont e rendelkezés nem ielenb azt hn«v túlóradfiat lehessen fizetni olvan dolgozók részére, akik túlóradíira nem iogosultak Viszont kétségtelen. hogv igen sok esetben az úiítások kísérletezésére, ill. megvalósítása céliából az ilven dolgozók rendes munkaidőn túli munkáiéra is szükség van. Gondoliunk arra az esetre, amikor az üzem-mérnök az igazgató utasítására munkaidőn túl elkészíti az úütás műbelvraizát. Az ilven dolgozótól sem lehet ingven munkát követelni. Ezért mondia ki az Országos Találmánvi Hivatal elvi döntése, hogv minden dolgozót, aki a rendes munkaidőn túl újítás vagv találmánv kísérleti, illetőleg megvalósításai munkálataiban hivatalosan (utasításra! résztvesz. munkakörére, beosztására tekintet nélkül a kísérleti költségek terhére, lehetőleg előre megbatározott mértékű külön munkadíi illeti meg. Ha a dolgozó túlóradíira jogosult, a külön munkadíi mértékét a túlóradíira vonatkozó jogszabálvok szerint kell megállapítani. Túlóradíiban nem részesíthető dolgozó részére a külön munkadíj mértékét az általa vérzett munka értékével arányban kell megállapítani. Ha tehát az előbb említett példa szerint a havibéres üzemi mérnök, aki túlóradíjra nem jogosult, a vállalati igazgató utasítására munkaidőn túl elkészíti az újítás műhelvrajzát. őt a most említett elvi döntés alapján az általa végzett munka értékével arány-