Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
határidő lejárta előtt — újabb határidőben. A szakszervezetek aktivistáikon keresztül kísérjék figyelemmel a megkötött szerződések megvalósítását. Ha lemaradást tapasztalnak, hívják fel rá az illetékesek figyelmét, de ne tűrjék el, hogy felelőtlenségből, hanyagságból kifolyólag a szerződésben előírtak megvalósítása elmaradjon. Ha szükséges, védjék a bíróságok előtt is az újítók érdekeit, de törekedjenek arra, hogy a bírósági eljárást elkerüljék és az üzemen belül — a törvényes keretek között — intézzék el az ügyeket.” Ezen széleskörű tevékenység mellett a szakszervezetek feladata az újítómozgalom népszerűsítése, valamint az újítómozgalom céljának és jelentőségének, továbbá az újítási rendeletnek a dolgozók körében való ismertetése. A szakszervezet segítséget nyújt a vállalat vezetőségének a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését, a minőség javítását célzó feladatok kidolgozásához és e feladatoknak újítások segítségével való megoldásához. A dolgozók figyelmét felhívja az importanyagoknak belföldi anyagokkal való pótlásának fontosságára, a gépek és berendezések jobb kihasználását elősegítő javaslatok jobb kidolgozására, az anyag- és energiatakarékosság jelentőségére, egyszóval a termelés rejtett tartalékainak feltárására. A szakszervezet gondoskodik arról, hogy az újítók megismerhessék és saját munkájuknál felhasználhassák más országok fejlett munkamódszeréit és tapasztalatait. Erűnek érdekében terjeszti a dolgozók között a műszaki és szakirodalmat. Felvilágosító munkával, gyakorlati bemutatókkal és más eszközökkel igyekszik elősegíteni, hogy az elfogadott újításokat minél szélesebb körben alkalmazzák. A szakszervezet gondoskodik arról is, hogy a legjobb újítók és ezek munkamódszerei széles körben ismertek legyenek. Ugyancsak a szakszervezet hatáskörébe tartozik az élenjáró újítók, valamint a kiváló közreműködők erkölcsi jutalmazása is. A társadalmi ellenőrzés egyik, gyakorlatban legjobban bevált módszere, a társadalmi bírálat. Ennek fő célja, meggyorsítani az újítások megvalósítását, elhárítani a mozgalom útjában álló akadályokat, egyben fokozott tevékenységre ösztönözni az újítókat. A társadalmi bírálat ugyanakkor nemcsak az újítási ügyeket intéző szervek megbírálására nyújt lehetőséget, hanem arra is, hogy a dolgozók felfedjenek olyan hibákat, amelyek egyébként talán a homályban maradtak volna. A társadalmi bírálatok sikere nagyrészt a jó előkészítéstől függ. A szakszervezeti szerveknek mozgósítani kell erre az újítók egész táborát. A cél az, hogy minél több újító legyen jelen és mondja el véleményét, amikor a vezetők beszámolnak az újítómozgalom eredményeiről, hiányosságairól és a soronlevő feladatokról. El kell érni, hogy a konkrét panaszok mellett kifejezésre jussanak a hibák elhárítását, a mozgalom fejlesztését célzó javaslatok is. Az eddig megrendezett társadalmi bírálatok azt bizonyították, hogy a társadalmi ellenőrzésnek ez a módszere nagy mértékben segíti elő a mozgalom lendületét fékező hibák felszínre hozását és 102
