Zakariás Egon: A védjegy - A Magyar Kereskedelmi Kamara Reklám Kiskönyvtára 1. (Budapest, 1973)
IV. Védjegypolitika szükségessége és kialakítása a vállalatoknál
Az egyik alapvető meggondolás a területre vonatkozik, arra keres választ, hogy milyen területen kívánja a vállalat védjegyét használni. Eldöntendő, hogy egy vagy több védjegye legyen-e a vállalatnak. A gyakorlati tapasztalat azt bizonyítja, hogy minden vállalatnak egy fővédjegyre van szüksége. Az áruk többségét a fővédjeggyel jelölik, tehát ez a prímhegedű. Erről ismerik fel legkönnyebben a vállalatot. A védj egy politika középpontjába tehát olyan védjegyet kell helyezni, amely összhangban van az áru jellegével, propagatív és asszociatív erővel rendelkezik. Ezek a jellemzők az áru kelendőségének fokozására vannak hatással. A gyakorlatban azonban követelmény többek között minőségpolitikai és értékesítési okokból, hogy a vállalat „mellékvédjegyekkel” is rendelkezzék. Nem minden árut sikerül olyan minőségben gyártani, hogy az a fővédjegy rangját elérje, emellett nem minden piacon szükséges a fővédjeggyel jelentkezni. Céltudatosan kell kiépíteni azt a rendszert, amelynek alapján a meghatározó, a jellemző és alapvető áruféleségek a fővédjeggyel kerülnek forgalomba, míg a mellékvédjegyet a minőségileg sikertelen, esetleg a céltudatosan olcsóbb és eltérő minőségű áruk forgalomba hozatalánál alkalmazzák. A mellékvédjegy alkalmazásának oka lehet például az is, ha egy adott területen tilos, vagy korlátozott a fővédjegy használata. A magyar külkereskedelmi gyakorlatban ismert, hogy az államosítások következtében a régi magyar védjegynek külföldön gyakran nem magyar vállalat a tulajdonosa. Ilyen esetben az adott országban a mellékvédjegy használata szükséges. Egy másik kategória a defenzív védjegy, amely hatásos kereskedelem-politikai eszköz lehet. Az összetéveszthetőség minden tételes jogban kizáija a védjegyoltalmat. Az összetéveszhetőség fogalma szubjektív, ezért számolni kell határesetekkel. Ha hasonló hangzású és kiképzésű védjegyekkel „körülbástyázom” az eredeti védjegyet, akkor az már nem téveszthető össze, ennek következtében az oltalmi lehetőségeket nagy mértékben fokozni lehet. A defenzív védjegy nem szükségképpen hangzás azonosság, lehet fogalom azonosság is. A defenzív védjegy tehát olyan védjegy, melynek az a célja, hogy a vállalat védjegyeivel hasonlóságot mutató — de azokkal nem összetéveszthető — megjelöléseket lefoglalja. Következésképpen defenzív védjegybe lehet foglalni fogalmi affinitás, fogalmi határeset tárgyát képező védjegyeket is. Beszélni kell a tartalék védjegyek csoportjáról is. Ezeknek az a célja, hogy adott esetben rendelkezésre álljanak. A tartalék védjegyek közül az egyiket másod védjegynek is lehet használni. Más értelmezés szerint, valamilyen kereskedelempolitikai célra szükséges lehet egy potenciálisan használható, de nem szükségszerűen használt védjegy. Előfordulhat például, hogy komplett gépi berendezésnek a megfelelő know-how-val történő eladásánál a partner részére az egyik tartalék védjegy használatát is engedélyezi az eladó. így a rossz minőség, a nem megfelelő esztétikum, vagy a nem megfelelő szerviz stb. nem rontja a fővédjegy hírnevét. 16
