Zakariás Egon: A védjegy - A Magyar Kereskedelmi Kamara Reklám Kiskönyvtára 1. (Budapest, 1973)
III. A védjegyek jogi oltalmának megszerzése és fenntartása
A példa bizonyítja, hogy milyen régi törekvés — a nem tisztességes kereskedelmi körökben — mások munkájának eredményét illetéktelen előnyök szerzésére használni. , A régi jelzések, amelyek különböző származási helyet jelöltek, nem nevezhetők védjegynek, mert a védjegylajstrom intézménye csak 100 éves múltra tekinthet vissza. A tételes magyar jogban a védjegybitorlás kérdésével a Büntető Törvénykönyv 234. §-a foglalkozik és a következőket mondja: „Aki terméket, vagy terményt olyan minőségi jellel, szabványjellel, vagy más jelzéssel ellátva hoz forgalomba, amelynek az nem felel meg, vagy nem a valódi hanem más előállító megjelölésével ellátva hoz forgalomba, illetve a forgalombahozatallal kapcsolatban intézkedik, amennyiben súlyosabb bűntett nem valósult meg, egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A törvénynek ez a rendelkezése igen ritkán kerül alkalmazásra, mert a bitorló ellen indított büntető eljárás a bitorlással kapcsolatos kár megtérülését nem biztosítja. A Büntető Törvénykönyvbe foglalt rendelkezés gyakorlati hatása a visszatartás. A védjegybitorlás másik és gyakorlatibb szankcionálási lehetősége a polgári jog megtorló intézkedése. A védjegytörvény 13. § (1) bek. foglalkozik a fogalom meghatározásával, mely szerint „Védjegybitorlást követ el, aki a védjegy árujegyzékében szereplő, vagy ahhoz hasonló áruval kapcsolatban jogosulatlanul használja más védjegyét, vagy ahhoz összetéveszthetőségig hasonló más megjelölést.” A védjegybitorlás az alábbi elemek fennforgása alapján állapítható meg: a) Abból következően, hogy a törvény „aki a védjegy árujegyzékében szereplő . . .” megállapítást tartalmaz, bitorlás csak lajstromozott védjegy ellen követhető el. A nem lajstromozott árujelzők alapján nem lehet fellépni a bitorlóval szemben. b) A bitorlás másik eleme az azonosság, vagy hasonlóság. A bitorlás gyakori esete, hogy a szóvédjegyhez egy-két betűt (a szó elejére vagy végére) hozzátesznek vagy megváltoztatnak, ami a fogyasztót megtéveszti. A bitorló célja, hogy az értékes védjegynek üzleti hírnevét kihasználja. c) A harmadik elem a jogellenesség, ami a védjegybitorlás polgári jogi fogalmának leglényegesebb eleme. Jogellenesség akkor forog fenn, ha nincs engedélye a használónak.- A polgári jogi jogellenességnek két fokozata van, - a szándékosság és a gondatlanság. A szándékosság esetében valaki tudatosan használja más védjegyét, míg gondatlanságnál a védjegy használója nem tud jogellenes magatartásáról. d) A negyedik elem; hogyan használják a védjegyet? A védjegytörvény alapján általában a forgalomba hozatal értendő használat alatt. A bitorlás egyik esete, amikor a bitorló megpróbálja áthidalni a bitorlás tényét, tehát nem magát a védjegyet használja, hanem például „System Ganz”, vagy „a la Törley’'. 12
