Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)
V. Védjegyek összetéveszthetősége a magyar jogban
3. Az összetéveszthetőség pszichológiai aspektusai Amikor az államigazgatási szerv, a bíróság az összetéveszthetőség kérdésében állást foglal, akkor a határozathozatalt megelőző mérlegelési fázisban tulajdonképpen anticipálnia kell azokat a lelki folyamatokat, amelyek a vevő pszichikumában lejátszódnak. Nevezetesen bele kell képzelnie magát az átlagos vásárló helyzetébe, s azt kell felbecsülnie, hogy az eljárás tárgyát képező védjegy milyen reakciót vagy reflexet vált ki a vevőből. Tényként indulhat ki a bíróság abból, hogy a vásárlást megelőző döntésnél, az áru kiválasztásakor a vevő az árura koncentrál, és a védjegyre önkéntelenül, rendszerint nem tudatosan terelődik a figyelme. Éppen ennek a képzeletbeli tényállásnak konzekvenciáit vonja le a jogszabályalkotó, a törvény, amikor nem elégszik meg a két védjegy közötti hasonlósággal, és az összetéveszthetőség fogalmát alkalmazza, s csak az összetéveszthető későbbi védjegyet rekeszti ki az oltalomból, a csupán hasonló védjegy számára elvileg oltalmat biztosít. A jogalkalmazó, a bíró, még egy lépéssel továbbmegy, amikor további ismérvként (persze nem minden esetben, de gyakran) az összbenyomás fogalmával finomítja tovább az elbírálás kritériumait. Az ENTEROPAX—ENTEROSEPTOL jogvitában is kimondotta a bíróság, hogy ,pz oltalomképesség elbírálásakor a megjelölés egészét, nem pedig annak alkotóelemeit kell külön-külön vizsgálni ”. Régi pszichológiai igazság, hogy a tárgyakról, formákról, ábrákról összbenyomásunk van, a látott tárgyról az a benyomásunk, hogy sajátos egész.43 43 KARDOS Lajos: Általános pszichológia, Budapest, 1978. 50. 7 Vida 97
