Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)
V. Védjegyek összetéveszthetősége a magyar jogban
1. Az összetéveszthetőség jogi szankciói A védjegy bejegyzésének és oltalmának egyik legfontosabb akadálya, ha a bejegyezni kért megjelölés a más személy korábbi védjegyéhez az összetéveszthetőségig hasonlít. A magyar védjegytörvény 3. §. (3) bek. e vonatkozásban azt mondja, hogy ,»Azonos vagy hasonló áruk tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha: . .. másnak védjegyoltalom alatt álló vagy korábbi elsőbbséggel bejelentett védjegyével vagy másnak ténylegesen használt, de nem lajstromozott megjelölésével azonos vagy ahhoz összetéveszthetőségig hasonló.” A védjegytörvény által felállított jogi normában számos elem ténykérdés (oltalom alatt áll; korábbi; ténylegesen használt), más elemek jogi, ill. műszaki megítélést kívánó kérdések (áruazonosság, áruhasonlóság), amelyeket a következőkben figyelmen kívül hagyunk. Ezekkel a kérdésekkel mind a hazai, mind a külföldi védjegyjogi irodalom nagy részletességgel foglalkozik. A következőkben ezért egyedül arra a kérdésre összpontosítjuk vizsgálódásunkat, amely a korábbi védjegy és a későbbi védjegybejelentés közötti összetéveszthetőséggel kapcsolatos. Ez ugyanis az az elem, amelynek két védjegy ütközése esetén a legnagyobb súlya van, hiszen ha az összetéveszthetőség nem forog fenn, a védjegy bejegyzését kizáró ok összes többi eleme közömbössé válik. Ezenfelül olyan törvényi feltétellel állunk szemben, amely nemcsak a magyar jogban, de szinte valamennyi ország védjegyjogában ilyen vagy olyan módon megjelenik. Ugyanakkor pedig ez a körülmény minden országban szubjektív mérlegelés tárgya: az iparjogvédelmi hatóság, a bíróság saját belátása alapján dönti el, hogy az összetéveszthetőséget megállapítja-e vagy sem. Továbbmegyünk: az összetéveszthetőség kérdésének elbírálása, amely az esetek döntő többségében rutinszerűen történik, 86
