Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)

IV. A közismert védjegy mint reklámpszichológiai jelenség

védjegy addig „egyedüli” vagy „kizárólagos” közismertségére vezethető vissza.34

Hozzáfűzhetjük, hogy „az információs szakmában jártas” (a bíróság által használt kifejezés) rádióbemondónak ez a spontán megnyilvánulása, akinek hivatásánál fogva ismernie kell a közönség pszichikumát, ugyancsak meggyőzően támasztja alá a francia MAZDA védjegy közismertségét.

b) Ugyancsak a közismertséget állapította meg az agen-i járásbíróság az AGENOR emberke ábrája (gascogne-i paraszt, sipkával, aki széttárt karokkal áll) tekintetében. Az ítélet indokolása szerint „a védjeggyel ellátott aszalt szilvát az utóbbi öt-hat évben rádióban, televízióban, sajtóban és prospektusokon olyan hatékonyan reklámozták, hogy az AGENOR emberke ábrája egész Franciaország területén széles körben ismertté vált”.

Az ítéletet kommentáló francia szerzők egyöntetűen azt hangsúlyozzák, hogy a bíróság - helyesen - gyakorlatilag azt állapította meg, hogy az AGENOR emberke ábrája az intenzív reklámozás következtében vált viszonylag rövid idő alatt ismertté.

c) Tényállását tekintve jellegzetesen franciás a nancy-i törvényszéknek az az ítélete, amely luxus kivitelű ágyneműkre bejegyzett ANNE DE SOLENE (fantázianév) védjegy közismertségét egy szűk rétegre, a felső tízezerre korlátozza. E szűk társadalmi réteg körében élvezett közismertség alátámasztására az ítélet indokolása olyan fordulatokat használ, hogy „a termékek hírneve”, „a luxuscikkek piaca”, „a jól tájékozott vásárlók körében megszerzett presztízs”, „az exkluzív folyóiratokban közzétett hirdetések”. A bíróság tehát ebben az esetben a védjegy presztízsét, imágóját oltalmazta, egyenlőségjelet téve ezek, valamint a közismertség szociológiai fogalma között. Szellemesen

M G. DASSAS: L’élaigissement de la protection des marques en droit franpais, allemand et international. Paris, 1976. 151.

77