Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)

II. A védjegy és az alkalmazott pszichológia

A fogyasztók azonban másként is reagálhatnak az ismeretlen szimbólumokra: ezek a bonyolultság vagy az előkelőség látszatát is kelthetik, ami egyes esetekben kifejezetten előnyös is lehet.

Vizsgáljuk meg ezek után a termékről informáló védjegyeknek azokat a fajtáit, amelyek a termék eredetére nézve tartalmaznak információt.

2. Utalás a gyártó személyére

A tőkés vállalkozó gyakran saját nevét alkalmazza védjegyként, elsősorban vezetéknevét.

A tőkés tulajdonos vezetéknevének védjegyként való alkalmazása a régi társadalmi szokást tükrözi. Gondoljunk csak arra, hogy a fontos szerződések mindig feltüntetik az aláírók nevét, de a történelmi festmények is mindig a legfontosabb személyeket örökítik meg. A modem védjegykultúra elterjedésének kezdeti időszakában számos termelő nevével jelölte meg termékeit. Ezt a régi szokást napjainkban rendszerint akkor folytatják, ha a gyártó vállalatba vetett bizalomnak különös jelentősége van. A tőkés világban ez a helyzet különösen az élelmiszerek, repülőgépek, gépkocsik, gyógyszerek, valamint kozmetikai cikkek esetén.

Tény az is, hogy azok a vállalatok, amelyek védjegyként valamely család vezetéknevét használják, legtöbbször egyéni cégből nőttek fel, és később is megőrizték az eredeti védjegyet. Példák: Julius MEINL csemege, CADBURY’S csokoládé. Előfordul az is, hogy utóbb az egész vállalatnál már egyetlen olyan személy sincs, aki ezt a nevet viselné, példa erre a francia LORILLARD védjegy. De továbbmegyünk, gyakran még a tulajdoni viszonyok megváltoztatása után is, nevezetesen a szocialista államosítást követően is akad erre példa, ilyen a GANZ, a SKODA, ZEISS vagy a DE WEDEL védjegy. Még gyakoribb, mert semlegesebb,

22