Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)
II. A védjegy és az alkalmazott pszichológia
ismert a megjelenített dolog ismert szimbólum a megjelenített dolog nem ismert A védjegy nem szimbólum nem ismert a megjelenített dolog nem ismert 1. Ha a védjegy ismert szimbólumot használ fel, amely jól ismert dolog, az információ közvetítése a kívánt módon történik. 2. Ha a védjegy közismert szimbólumot használ ugyan fel, az általa megjelenített dolog azonban kevéssé ismert, bizonyos magyarázatra lesz szükség ahhoz, hogy a védjegy a termékre vonatkozó információs szerepét be tudja tölteni. Ha ez a magyarázat elmarad, a fogyasztók saját belátásuk szerint fogják a védjegyet értelmezni. Példa erre a japán SUMITOMO cég vaskos rombuszra emlékeztető védjegye, amely jellegzetes ugyan, de csak miután a védjegy tulajdonosa megmagyarázza, hogy ti. az egy kútfedelet ábrázol, amely az elapadhatatlan forrás szimbóluma Japánban, válik a védjegy mondanivalója érthetővé az európai vevő számára. 3. Ha a szimbólum a vevő szamára nem mond semmit, aligha várható, hogy a vevő a védjegyet bármilyen dologgal asszociálná. Ezért ilyen esetben a termelő vállalatnak ugyancsak meg kell magyaráznia a szimbólumot, például, hogy védjegye az energiamegtakarítás jelképe. Ilyen magyarázat hiányában a fogyasztók a védjegyet grafikai ábrázolásnak tekintik csupán, amely nem tartalmaz hozzájuk intézett információt. 4. Ha sem a szimbólum, sem az ábrázolt dolog nem ismert, akkor a védjegytulajdonos vállalatnak ugyancsak magyaráznia kell védjegyét, egyébként a fogyasztók értetlenül állnak a védjeggyel szemben, nincs asszociációs lehetőségük. Ez a helyzet például a csak japán vagy arab írásmódú védjegyek esetén.
