Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Bevezető
jében nem is törődött azzal senki, hogy a kiadó, színház vagy filmvállalat ad-e és mennyit a szerző alkotásáért? Ezért a szerzőknek kellett küzdeniök; rendszerint szerény eredménnyel. Ki törődött azzal, hogy Dankó Pista egy daláért a zeneműkiadó cég tíz koronát fizetett és ezzel megvásárolta a dalnak „örök időkre” minden szerzői jogát. A kiadó ilyen ügylet útján megszerezte a mű minden felhasználási jogát, megszerezte a kottakiadás, nyilvános előadás, a gramofonlemezekre való több szőr ösítés, a filmesítés stb. stb. jogosultságait. A tüdőbajos és szegény Dankó Pista „gazdasági ereje” formailag ugyanolyan erős, „szerződéskötési szabadsága” formailag ugyanolyan korlátlan volt, mint a tíz koronát megfizető zeneműkiadóé. Csak az eredmény volt eltérő. A zeneszerző nyomorúságban és betegségben élt, műveinek későbbi jelentős jövedelmeihez már nem volt semmi köze, mert azt a kiadó élvezte. Elsikkadt gyakran az élet viszontagságai között a törvénynek az a szándéka, hogy az alkotó művészeken segítsen. Egy nagy író szerint jelentős kockázat a nagyság: egyetlen Zeusra, ki olympusi nyugalomban élvezi hatalmát, ezer gyötrődő, szenvedő Prometheus esik. Valóban a XVIII. század végének és XIX. század elejének halhatatlan zeneszerzői (Beethoven, Mozart stb.) — a szerzői jogi szabályok és a szerzők szervezettsége híján — voltak a kornak fényt és meleget hozó Prometheusai. Csak később, sokkal később — a szerzői jog jelentős fejlődése folytán — élvezték a már révbe jutott Wagner Richárd, Verdi és Puccini a zeusi gondtalanságot. A szocialista jogfejlődés a jogszabályok kialakítása, azok alkalmazása és értelmezése körül egyaránt kizárja a szerző kizsákmányolását. A magyar alkotmány a tudományos és művészeti tevékenység támogatását írja elő. A szerzői jog értékesítésével megbízott állami vállalatok nem lehetnek- érdekelve abban, hogy a szerzőtől, az őt megillető jogdíjak bármily csekély részét elvonják. A népi demokrácia jogszabályai szerint a nép javára szolgáló kultúrkincsek alkotóinak biztosítani kell a megfelelő színvonalú jogdíjat is. Ez a színvonal a szocialista gazdaság fejlődésével önműködően emelkedni fog. El kellett jönnie az időnek, melyben a szerzői jogi szabályok gyakorlati alkalmazásánál az állam hatalma az értékesítő vállalattal szemben a szerzőt támogatja. Olyan szerződést rendező szabályokat kellett alkotni, amelyek a szerzőt megillető jogokat 9