Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Hetedik fejezet. A szerzői jog átruházása. Forgalom a szerzői jogban

vitának, ami az értékesítő ügyletek sima, gyors és fennakadás nélküli lebonyolításánál rendkívüli előnyként jelentkeznék. Az írói jogdíjakat szabályozó legújabb rendelet a típusszer­ződések kötelező szövegét nem közli, annak alkalmazását mel­lőzi. Ennek oka abban rejlik, hogy az eltérő természetű művek kiadásával foglalkozó kiadók számára az egységes szerződési szö­­veg gyakorlatilag nem alkalmazható. Nyilván a szerzői érdekelt­ségekkel egyetértőén ki fognak alakulni azok a típusszerződések, melyek az egyes kiadóvállalatok különleges szükségleteinek fe­lelnek meg, melyekben a szerződő felek kölcsönös érdekei meg­felelő védelmet nyernek. Az az_ellenérték, amelyet a szerző (író, zeneszerző, képzőmű­vész stb.) alkotásáért — attól,_^aki a művet értékesíti — igényel­het vagy tényleg kézhezvesz: szerzői jog díj. A törvény nem beszél szerzői jogdíjról, csak azt mondja ki, hogy a jog kizárólagosan a szerzőé. Következésképpen az érté­kesítési jogot a szerzőtől átruházási szerződéssel meg kell sze­rezni. Az átruházást tárgyazó szerződésben szabályozzák a szerzői jogdíj fizetésének kötelezettségét és annak mértékét. A szerzői jogról szóló legkitűnőbb törvény is csak elvi ren­delkezéseket tartalmaz. Azt mondja ki, hogy a szerzőt milyen ki­zárólagos jogok illetik meg. Nem szabályozza azonban azokat a szerződéseket, amelyek biztosítanák a szerző kizárólagos jogai értékesítése körüli konkrét védelmét. A múltban a szerzőt az ér­tékesítési szerződések megkötésénél gazdasági alárendeltségénél vagy a jogban való járatlanságánál fogva súlyos hátrányok érték. További hátrány abból érheti a szerzőt, ha nem kötnek az orszá­gok egymással a szerzői jog oltalma érdekében nemzetközi egyez­ményeket. Ekkor a védelem csak vagy arra az országra szorítko­zik, amelynek a szerző alattvalója, vagy arra az országra, amely­ben a mű először megjelent vagy esetleg együtt erre a két or­szágra. A kapitalizmusban az értékesítési szerződéseket a szerző rendszerint gazdaságilag és gyakorlati jártasság tekintetében fö­lényben levő személlyel vagy tőketömörüléssel kötötte. A szerző egyedül állt minden jogi elméleti jártasság és gyakorlati felvér­­tezettség nélkül. Ma már a szerzőt a kizsákmányolással szemben az államhatalom is védi. A szerzői jogról szóló nemzeti törvények biztosították ugyan a szerzőnek a mű többszörösítéséhez. forgalomba helyezéséhez, a színpadi és zeneművek nyilvános előadásához fűződő kizáróla­87

Next

/
Thumbnails
Contents