Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Hatodik fejezet. Az oltalom ideje
HATODIK FEJEZET AZ OLTALOM IDEJE (Szjt. 11-17. §) Az oltalom időtartamát a magyar törvény a szerző életére és halála után még 50 évben állapította meg (11. §). A védelmi időben a mű első megjelenésének naptári éve, illetőleg az a naptári év, amelyben a szerző meghalt, nem nyer beszámítást (17. §). A halál utáni ötven éves védelmi időtartamot fogadták el a berni egyezményben is, amely 7. cikkében ilyen szabályt fektetett le. .Az egyezmény tagállamai azonban ebben az időtartamban egyhangúlag megállapodni nem tudtak. Ezért az egyezmény azt is kimondotta, hogy ha valamennyi ország egyöntetűen nem fogadná el ezt az időtartamot, úgy annak az országnak törvényei lesznek irányadók a nemzetközi védelem időtartama szempontjából, amely országban a védelmet igénylik. De ilyen esetben a védelmet nyújtó ország nem köteles hosszabb időtartamon át oltalmat nyújtani, mint amilyen védelmi időtartamot biztosít a mű származásának országa. Ez azt jelenti, hogy bár magyar törvényünk a szerző halála után ötven évig védi a szerző alkotását, mégis Wagner Richard művei a szerző halálától számított harminc év múltán felszabadultak nálunk is a szerzői jog oltalma alól, mert Németország, a mű származási országa, csak a szerző halála után harminc év oltalmi időt ismert akkor. Ma már Németország mindkét része az ötven éves védelmi időt alkalmazza. Eltérő volt a múltban az egyezményes külföldi államok állásfoglalása az oltalmi időtartam kérdésében. Többek között Ausztria, Japán, a Németbirodalom, Románia és Svájc a szerző halála után harminc évben állapították meg az oltalom időtartamát. Annak már nem volt nagy jelentősége, hogy némelyik ország örök szerzői jogot biztosított a szerzőnek, így Portugália és Venezuela. vagy nyolcvan esztendős oltalmat nyújtott a szei’ző halála fa A magyar szerzői jog zsebkönyve 81 \
