Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Ötödik fejezet. A szerzői jog korlátozásai

ÖTÖDIK FEJEZET

A SZERZŐI JOG KORLÁTOZÁSAI

Már korábban kiemeltük, hogy a törvény a szerzői jogot a társadalom érdekében, a tudomány és művészet elterjesztése és fejlesztése érdekében, nemcsak az oltalmi idő tartama tekintetében korlátozza, hanem az értékesítési módok egyes területein is további korlátokat állít fel. Az időbeli korlátozás azt jelenti, hogy az oltalmi idő lejárta után a társadalom minden irányban és feltétlenül rendelkezik a művel. Azt bárki az összes értékesítési módok bármelyike útján felhasználhatja: kiadhatja, előadhatja, filmesítheti, átdolgozhatja, megzenésítheti stb.

Egyéb korlátozások kisebb mértékben csökkentik a szerző jogát és adnak lehetőséget a mű felhasználására a társadalom javára, a szerző hozzájárulása nélkül.

A társadalom számára biztosított szabadságok, illetőleg a szerzőt terhelő korlátozások a jogvédelmi idő korlátozásán kívül még a következők:

a) Az alkotás lényeges tartalmának ismertetéséhez bárkinek joga vanília a szerző művét már többszörösítette és forgalomba helyeztette. Sőt akkor is, ha csak közzététel történt, akár írásban vagy másképp megrögzített formában. De elég a nyilvános előadás vagy rádióleadás is ahhoz, hogy a szerző engedélye nélkül ismertessék a mű lényeges tartalmát. A forrást és az ott megjelölt szerző nevét azonban fel kell tüntetni.

b) Már megjelent mű egyes helyeit vagy kisebb részeit bárki híven idézheti. Az eset körülményei alapján dönthető el, vajon az idézett rész megfelel-e a „kisebb” fogalmának és az idézés olyan hűséges-e, hogy nem sérti az idézett mű szerzőjének személyiségi jogát. Sérelmes, ha az idézés a szöveget a teljes tartalomból kiragadja és tendenciózusan használja fel. (29. sz. ítélet.}