Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából
Vizsgálni kell, hogy a szerző a végzett munkát mennyiben végezte munkakörén belül. Igaz-e. hogy munkaköréhez csak a vallomásában említett rövidebb — Dár soros — útmutatások készítése tartozott? Mennyi munkát végzett az útmutatások készítésével hivatali időben és mennyit azon túl. Való-e az, hogy az útmutatások közül lu daraDot mar Korábban elkészített, még mielőtt az intézettel munkaviszonya létesült? Részletekbe menően kell vizsgálni, hogy a szerző a végzett munkájáért mennyiben kaDott díjazást munkakörén belül és mutatkozik-e olyan munkája, ami azzal kapcsolatbaiv-díjazatlankéní jelentkezik. Amint nem követelhet a szerző a kifejtett munkájáért kétszeres díjazást, éppúgy nem maradhat munkájának egy része esetleg díjazatianul. Alkotrnanyumc alaDvető tétele, hogy mindenkit munkájának megfelelően kell díiazni. Ha az alperes Ígéretet tett a munkának az Intézeten keresztül történő díjazására, akkor ez nem lehet közömbös a felek közti viszony elbírálásánál. Ezért ebben a perben kell tisztázni, van-e olyan munka a szerző részéről, mely mim szerzői munka díjazatianul maradt. (Pf. II. 24.018/1955. Legf. Bság.) 31. Munkaviszony. Ha nincs adat a perben, hogy akár az alperes, akár az intézet a dijazást a szerzővel szemben eleve kizárta voina es ha a szerző sem mondott le a díjazásról: nem vesztette el a szerző díjazásra való jogos igényét, ha hivatali idején és munkakörén kívül végezte munkáját. Minthogy egyetlen adat sincs a perben arra, hogy akár az alperes, akár az intézet a díjazást a szerzővel szemben eleve kizárta volna, illetve maga a szerző a díjazásról lemondott volna, a díjazásra való jogos igényét sem veszthette el azzal, hogy az intézet igazgatója a szerzőnek a hivatali idején és munkakörén kívül végzett munkájával éppen úgy rendelkezett, mintha azt a szerző hivatali munkaidejében és munkakörében végezte volna. Mindezekre tekintettel alperes kártérítési kötelezettsége fennáll, már csak azért is, mert jóllehet a szóban forgó szerzői művek felhasználása kapcsán a szerző jogának megsértésében kimutathatóan sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli, azonban az Szjt. 18. § (2) bekezdése értelmében ilyen esetben is felel saját gazdagodása erejéig. (Pf. II. 21.737/1957. Legf. Bság.) 32. Munkaviszony. A munkaviszonyban álló fényképész által készített fényképfelvétel és az azzal való rendelkezési jog a munkáltató vállalatot illeti meg. A fényképész a munkájáért munkabért kapott, ezen túlmenően a felvételek felhasználásáért szerzői jogdíj nem illeti meg. A nem vitás tényállás szerint az alperes az M. F. Vállalattól fényképfelvételeket rendelt meg azokról a személyekről, akiket ebből a célból az M. F. Vállalathoz maga állított elő. A felvételeket az M. F. Vállalatnál a vele munkaviszonyban álló V. L. dolgozó készítette. Az alperes a felvételek ellenértékét — darabonként 48 Ft — az M. F. Vállalatnak kifizette. Az alperes a fényképfelvételek felhasználásával reklám céljaira plakátokat készíttetett. Az alperes megbízottai a felvételek közben V. L -nek több 285
