Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Első fejezet. A szerzői jog mibenléte
színművét a filmmű kialakítása során esetleg jelentősen megváltoztassa.) Kizárólag a szerző van hivatva és jogosítva arra, hogy művét egészen visszavonja: a forgalomból végleg kivonja. Ha kiadói szerződés van hatályban, ezt csak tárgyilag fontos okból teheti és a szerződő ellenfelet ez okból eredő tényleges hátrányért kártalanítani kell. Az 1941. április 22-én kelt olasz törvény 142. és 143. cikkei szerint a bíróság hatályos kiadói szerződés ellenére betilthatja a szerző kérelmére a mű többszörösítését, forgalomban tartását vagy nyilvános előadását, ha nyomós morális okok késztetik a szerzőt művének visszavonására. A szerző személyiségi jogaihoz tartozik az az igénye, mely szerint nevét a művön feltüntessék. Ha a név feltüntetését ő maga tiltotta meg, vagy álnevet választott, úgy a szerző akarata ellenére neve meg nem jelölhető. E szabály megszegése olyan cselekmény, melyet törvényünk 23. §-a büntetni rendel. (35.. 36., 37. és 55. sz. ítéletek.) A szerzői alkotásból történt jogos átvétel esetén is meg kell jelölni a forrást, amelyből az átvétel történt és meg kell jelölni a szerző nevét (23. §). A szovjet szerzői jog alapelveinek 7. cikke a szerző kizárólagos jogának ismeri, hogy művét saját neve alatt vagy álnév alatt, vagy pedig név megjelölése nélkül megjelentesse és a törvényben megállapított védelmi idő alatt a művet a törvény által megengedett minden módon többszörösítse és terjessze, valamint, a szerzői jogból kifolyó vagyoni előnyöket az összes törvényes módokon élvezze. Ugyancsak a szerző kizárólagos joga a színpadi, zenei, zenés színpadi, pantomim, tánc- és filmmű nyilvános előadásának engedélyezése abban az esetben, ha a mű még kiadva nem volt. Ha a mű már kiadatott, a szerző a szovjet jog szerint a nyilvános előadásra vonatkozó kizárólagos joga tekintetében korlátozva van, mert a szövetséges köztársaságok közoktatásügyi minisztériumai engedélyezhetik a nyilvános előadást a szerző hozzájárulása nélkül is. A szerzőt azonban a szerzői jogdíi megilleti. Törvényünk nem beszél róla, de az elmélet és bírói gyakorlat által kimunkált elv, hogy a szerzőnek jelentős jogvédte érdeke művének szerződésszerű gyakorlati felhasználása. Ebből elvileg az következik, hogy az értékesítő vállalat a vele kötött ária 2*
