Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából
A filmesítés jogának körében vetődik fel az a kérdés, milyen keretek között és milyen mértékben változtathatnak a filmvállalkozó művészei — elsősorban a rendező — az író alkotásának lényegén, szellemén, tartalmán és célzatán. E tekintetben elvileg minimális követelmény, hogy a szerző művét eltorzítani, olyképpen megrövidíteni, vagy ahhoz olyan hozzátoldásokat fűzni nem szabad, amely árt a mű művészi becsének, az író nevének és művével kapcsolatos tekintélyének. Az írótól — már a forgatókönyv kialakítása előtt — meg kell szerezni a jelentősebb változtatásokhoz szükséges hozzájárulást. Kisebb változtatások tekintetében éppen úgy. mint a színpadi műnél, a szerző nem tagadhatja meg hozzájárulását, mert ezt az élet gyakorlata és a művészi munka sikeres kialakításánál elengedhetetlen méltányosság is megköveteli. További jelentős kérdés a filmesítés körében, hogy a vállalkozó a megszerzett filmesítési joggal hogyan élhet? Elvileg a vállalkozó ellenkező kikötés híján, csak egyetlen film megalkotására van jogosítva. Avégből, hogy a filmet a vállalkozó kellő anyagi és művészi eredménnyel értékesíthesse, szükséges, hogy az írói és zenei alkotások szerzői eleve hozzájárulásukat adják a filmnek — esetleg az ország határain kívüli — forgalmazásához és nyilvános előadásához. Rendszerint eleve hozzájárulásukat adják a szerzők, hogy a filmet idegen feliratokkal is elláthassa a vállalkozó, esetleg szinkronizált formában is nyilvánosan előadhassa. A filmvállalkozóra hárul az a felelősség, hogy az idegen nyelvre fordított filmfeliratok művészi színvonalon készüljenek, nehogy a film írójának eszmei mondanivalóját művészieden feliratok eltorzítsák. Ugyanez áll a szinkronizálásra is. A filmvállalkozó méltánylandó érdeke az is, hogy az elkészült filmmű olyan időn keresztül legyen forgalomban tartható, amely időn át, a gyakorlati tapasztalatok szerint, a vállalkozó a filmművet forgalomban szokta tartani, mert a közönség érdeklődése még fennáll. Ez idő alatt a nyilvános előadások eredményeiből befektetései rendszerint megtérülnek, sőt azt meghaladóan megfelelő túlbevétel is jelentkezik. A tapasztalat szerint ez az időtartam maximálisan tíz esztendő. Tíz esztendő lejártával az író és zeneszerző visszanyerik azon jogukat, hogy írói és zeneszerzői alkotásaik felett más film céljaira újból és önállóan rendelkezhessenek. Ez nem jelenti azt, hogy a filmgyár a régi mű értékesítése tekintetében korlátozva volna. Ha a közönség érdeklődése és ízlése tíz év elmúltával is még a film felé fordul, a vállalkozó 156
