Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából
gondja a rendező kiszemelése és a — szükséghez képest — zenekar beállítása. Rendkívül bonyolult vállalkozás a színház. Aki az előadás művészi élvezete érdekében a színházban elfoglalja helyét, nehezen bírja elképzelni, milyen óriási, szerteágazó apparátusnak kell kifogástalanul működnie avégből, hogy a színpadon művészien és hűen adják vissza a mű helyes tartalmát, a szerző mondanivalóját. Szerzők és színházak közötti érdekkiegyenlítő tárgyalások során szerzői oldalról mindig méltányolják, milyen jelentékeny kockázatot vállal a színház. Mennyi előkészület, lelkes próbák hosszú sorozatai, elmélyülő rendezői problémák, díszletalkotó művészi elgondolások, anyagi áldozatok a kivitelben stb., stb. hárul a színházra, amíg a függöny első ízben felgördülhet és a szerző szóhoz jut. Bár a színház ilyen bonyolult körülmények között teljesíti nehéz feladatát, a szerzővel keletkezett kapcsolata, az idők gyakorlata folytán, elég egyszerűvé vált. A színház rendszerint készen veszi kézhez azt a művet, melynek előadására vonatkozó ajánlattal keresi fel a szerző. Rendszerint így van ez, mert kivételesebb, ha a szerző színpadi alkotása a színház megrendelése vagy pályázat alapján keletkezik. A színház dramaturgjának, rendezőjének egységesen kialakuló véleménye alapján határozzák el a műnek előadás céljára történő elfogadását. Ezt követi a szerződés megkötése, amely az esetek túlnyomó részében csak az elfogadás tényét, a színháznak az előadásra vonatkozó kötelezettségét és a teljesítés időpontját tartalmazza. A többi feltétel — bármilyen jelentősek is ezek — az állandó színházi-szerzői gyakorlatból folyik. Korábban — míg magánszínházak működtek — rengeteg szerződési kikötésre volt szükség. Ennek ellenére gyakori volt, hogy a szerző anyagi igényei nem nyertek kielégítést. Vagyonokra rúgó összegekkel maradtak adósok sorozatosan, sikeres előadások ellenére is színházi igazgatók. Ezek az összegek sohase váltak behajthatókká. Számos színházigazgató vérzett el a hozzáértés hiánya vagy a színházi mesterség sajátos kockázata miatt. Később kollektív szerződést kötöttek a színházakkal és központi behajtási szervezetet alakítottak ki a színpadi szerzők, hogy enyhítsék a színházak körüli bajok mértékét. Ma nincsen hatályban kollektív szerződés, mégis a „színházszerző" jogviszonya, az esetek túlnyomó részében, a legkisebb 140
