Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából
bak azok a tételek is, amelyek a további 1000—1000 példányok után állapíttattak meg. Ez a szerzői jogdíj a kedvezményezett örökösöket illeti (újból férjhez nem ment özvegy, szülő és kiskorú gyermek). Egyéb örökösök (jogutódok) szerzői jogdíja háromezer példányig a régebbi rendelet ívhonoráriumának legalacsonyabb mértéke 525 forint volt, most ez 435 forint. Arányosan csökkentették a további példányok után járó szerzői jogdíjat is. Lényegében ez áll a lírai és elbeszélő költemények, valamint verses színművek jogdíjaira nézve is, ahol az élő szerzők kb. 25 százalékkal kapnak többet, mint a kedvezményezett örökösök. A nem kedvezményezett örökösök jogdíja alacsonyabb. A tudományos, szak- és ismeretterjesztő művek szerzői jogdíjánál ilyen megkülönböztetés élő szerző és jogutódok díjazása között nincsen. A rendelet szabályozza a szerkesztői díjakat is. Rendelkezéseket tartalmaz az átdolgozás, adaptálás díjazására vonatkozóan. Eltérés előbbi rendelettel szemben, hogy ha a 98/1951. (IV. 21.) M. T. sz. rendeletben megszabott legmagasabb szerződési időhatár — négy év — lejár, a szerzővel új szerződést kell ugyan kötni, de a szerző javára nem lehet kifizetni az új szerződés esetén sem azokat a jogdíjakat, amelyeket a jogdíjtáblázat a tudományos, szak- és ismeretterjesztő művek első kiadására nézve előír. A táblázat az ilyen esetekre a már fentebb ismertetett 25, illetőleg 10 százalékos szerzői jogdíjat írja elő. Megengedi azonban, hogy kiemelkedő jelentőségű tudományos, szakmai vagy ismeretterjesztő művek a négy évet kitevő időtartam lejárta után eszközlendő újabb kiadása esetén a második kiadásra megszabott 25 százalékot, illetőleg a későbbi kiadásra megszabott 10 százalékot, legfeljebb 20 százalékot kitevő összeggel felemelje a kiadó. (Maximális 45 százalékra a második, maximális 30 százalékra a magasabb sorozatú kiadás esetén.) (11. §.) A rendelet irodalmi díjak kitűzésére is felhatalmazza a kiadókat, sőt arra is, hogy egyes műveket a kézirat elfogadásakor külön prémiumban részesíthetnek (13. §). Szabályozza a rendelet (15. és 16. §) a szerzői jogdíjra kifizethető előleg mértékét és esedékességét. Kiemelendő, hogy előleget csak élő szerző kaphat. Ennek nyilván az az indoka, hogy az élő szerzőnek szüksége van életfenntartása céljából a szerzői jogdíj egy részére, mindaddig, amíg a művet elkészíti. Innen van, hogy változatlan szövegű új kiadás esetén [17. § (1) bek.] előleg nem folyósítható. Szemben a 143
