Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából

a szöveg alkotóját azok a szerzői jogdíjak, amelyeket az irányí­tásért, tanácsadásért, szakszerű utasításokért kiérdemelt. Változatlanul megmaradt a korábbi rendeletnek azon rend­szere, hogy a szépirodalmi műveknél a jogdíj összegét a tényle­gesen kiadott példányszám alapján — az ívek számának mérté­kéhez képest — kell megállapítani. A kiszámításnál az első kiadásnak szerzői jogdíja és a ké­sőbbi kiadások szerzői jogdíja között eltérés van. Az első kiadás nál ugyanis élő magyar író prózai, szépirodalmi művénél 5000 példány után kell a szerzői jogdíjat kifizetni akkor is, ha keve­sebb példányt jelentet meg bármilyen okból a kiadó. Ez a mini­mális példány szám az élő magyar költő verses művének első ki­adása esetén 3000 példány. A szerzői jogdíjtáblázat a jogdíj csökkenő rendszere szerint készült. Vagyis az élő író prózai műveinél 5000 példányig van megszabva az ívenkénti szerzői jogdíj alsó és felső határa. (Kez­deti tétel.) A verses műveknél pedig az élő magyar író művénél 3000 példányig szabja meg a jogdíjtarifa a szerzői jogdíj mérté­két. A verseknél nem ívenként, hanem soronként. A második és későbbi kiadásoknál már a jelentősen alacso­nyabb és 1000—1000 példányonként megállapított ívhonorárium kerülhet kifizetésre. A második és későbbi kiadásoknál tehát nem szabad figyelembe venni a korábbi kiadások szempontjából irányadó magasabb díjszabási tételeket, hanem csak azokat a díj­szabási tételeket, amelyek olyan példányszámok után vannak megszabva, amelyek a korábbi kiadások példányszámait sorrend­ben követik. Ha tehát a mű már korábban megjelent 6000 pél­dányban, a hetedik és következő ezer példányok szerzői jogdíjá­nál csak azok a tételek alkalmazhatók, amelyek a hetedik és to­vábbi ezer példányok jogdíjai gyanánt a tarifális tételekben fel vannak tüntetve. Visszanyúlni a magasabb tételekre a későbbi kiadásoknál nem szabad. Fenntartotta a rendelet a korábbi rendeletnek azon méltá­nyos rendelkezését, mely szerint élő magyar írók szépirodalmi műveinek kiadása esetén a szerzői jogdíj megállapítása szempont­jából a mű 1946. augusztus 1. napja előtti kiadásait nem lehet figyelembe venni. Ezek a régi kiadások nem csökkenthetik a ta­rifában megjelölt szerzői jogdíjtételeket. A szerzők özvegyeire és egyéb jogutódaira ez a kedvezményes rendelkezés nem vonatko­zik. A fordítások élő szerzői a 8. § (5) bekezdése szerint szintén. 140

Next

/
Thumbnails
Contents