Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából

Ezeket az általános szabályokat — kizárólag az írói művekre vonatkozóan . — részben kiegészítette, részben módosította a 98/1951. (IV. 21.) M. T. számú rendelet. A rendelet kirekeszti a "sajtóban megjelenő írói műveket, amelyekkel nem foglalkozik. A kiadó kötelezettségét — tőle függő intézkedések megtételében és a szerzői jogdíj fizetésében állapítja meg. Melyek ezek az „intézkedések”, egyfelől a kereskedelmi törvényből, másfelől a rendeletnek további rendelkezéseiből lehet megállapítani. Döntő jelentőségű eltérés az eddigi szabályozástól a rendelet 7. §-ának (5) bekezdésében van lefektetve. Eszerint a kiadó nem köteles a művet többszörösíteni és forgalomba helyezni, ha ezt bármilyen okból nem kívánja, bár a szerző a maga részéről kellő időben és módon eleget tett szerződéses kötelezettségének. A szerződést minden indokolás nélkül egyoldalúan felbonthatja, csak az a kötelezettség hárul a kiadóra, hogy a szerzői jogdíj teljes összegét a szerzőnek megfizetni köteles.

A 2/1959. (I. 18.) M. M. számú rendelet, mely a tankönyvek szerzői jogdíjait szabályozza., 80% megtérítését írja elő. Ilyen mértéket alkalmaznak az állandó gyakorlat szerint a kiadók a szépirodalmi, tudományos, szakmai és ismeretterjesztő műveknél is, ha a korrigálás és imprimálás elmarad és a szerző ilyen tevékenységet nem fejt ki. Ha a szerző ezt a munkát is elvégzi, a teljes szerzői jogdíj illeti meg. Nagy jelentőségű ennek a rendeletnek 3. § (3) bekezdése és 13. §-a. Mindkét rendelkezés a kiadói ügylet időtartamára vonatkozik és a szerző javára fontos érdekeket oltalmaz. Korábban szokásos volt, hogy a kiadó általányösszegért a szerző minden szerzői jogát, vagy legalább a kiadásra vonatkozó jogát az oltalom egész időtartamára megszerezze. A hivatkozott rendelethely tiltja, hogy négy évet meghaladó időre kössenek szerződést a szerzővel. Ha mégis hosszabb időre szóló szerződést írna alá a szerző, annak a négy évet meghaladó részre vonatkozó kikötése nem volna hatályos. Olyan szerződés, amelyet a szerző a rendelet hatálybalépése előtt kötött, csak a rendelet hatálybalépésétől számított négy évig érvényes, ha a négy év elteltével a szerző még életben van. A tankönyvekre nézve a 2/1959. (I. 18.) M. M. számú rendelet hat évi időtartamot szab meg.

Ezzel a rendelkezéssel az élő írót kívánta a rendelet kiszabadítani régi olyan szerződés kötelékeiből, mellyel a kiadó több jogot szerzett, mint amennyit a rendelet elvileg a szerző terhére és a kiadó javára engedélyezett.

133